NEMZETKÖZI ÉS HAZAI REKREÁCIÓS MOZGALMAK ÉS SZOKÁSOK:

Nemzetközi szervezetek:

1. WRLA (Word Laisure and Recreation Association – Világ Szabadidő és Rekreáció Szövetség), 1956-ban alakult, és az életformát kívánja javítani a rekreációval, helyes szabadidő felhasználással.

2. ELRA (Europen Laisura and Rekreation Association – Európai Szabadidő és Rekreációs Szövetség), 1972-ben alapították, 23 tagországa van, feladata a szabadidő tervezés és politika, kutatások, szakemberképzések lebonyolítása.

3. ICSSPE (Nemzetközi Sporttudományos és Testnevelési Tanács), mely 1975-ben elkészítette a „Sport for All Charter” dokumentumot.

4. TAFISA (Nemzetközi Trim és Fitnesz Szövetség) 1990-ben alakult, civil szervezetekkel és nem kormánytagokkal.

Ma a világ rekreációs mozgalmai az alábbiak köré csoportosíthatók:

- gyaloglás, kocogás, futás

- összetett versenyek (duatlon, triatlon)

- távúszások

- aerobic és válfajai

- gépekkel végezhető rekreációs tevékenységek (testépítés)

- kerékpározás

- tenisz, fallabda

- extrém sportok

- étkezési szokások

- welness, fitness

- társasági összejövetelek

- mozgalmi napok, rendezvények

- túlélő táborok

 Magyarország

Régebben szinte érintetlen volt e terület, az utóbbi 10-15 évben vált „divatossá” fitten, rekreációs sportokat űzve, egészségesen – táplálkozva - élni. A lakosság egészségének katasztrofális romása a 60-70-es években irányította rá a figyelmet a rekreációra, a határok megnyitása, média, gazdasági fejlődés lehetővé tették alapjainak kialakulását.

A rendszerváltással az állam kivonult a sportból, el is sorvadt sok rekreációs program (Országos Sport napok, munkahelyi- mindennapos testnevelés, diáksport mozgalmak, iskolai sport).

1990-től pozitívum viszont a tornaterem-építési program, az e témával kapcsolatos könyvek dömpingje, stb. Üzlet lett hát a szabadidő, ezen belül a sportrekreáció is. Civil szervezetek, szabadidős klubok alakultak, egyesületek jöttek létre (Budapesti Wellness Életmódklubok Szövetsége, Fitnesz-, és Welness Akadémia, IWI, stb.)

A gazdasági változások, az egészség fontosságának felismerése 1993-ban már a mortalitási adatokban is pozitív eredményt hozott néhány betegségtípus esetében. A rekreáció létjogosultsága tehát bizonyítottá vált. A média is rákapott a témára, az írott sajtó szinte minden területen jelen van (Természetgyógyász, Életmód magazinok, Diéta és Fitnesz, stb.) Rengeteg könyv jelent meg a témával kapcsolatban, csak győzzünk szelektálni, mi a jó, mi a hasznos és mi az olcsó, de használhatatlan „szemét”.

Az utazási irodák is rájöttek, hogy kedvezőbb azon utaknak és programoknak a fogadtatása, amelyek többfajta, sokszínű rekreációs lehetőségeket kínálnak az utazóknak.

6. Rekreációs programok és módszertanuk:

1.        Meg kell határozni a rekreáció célját és tartalmát

2.        Ki kell választani a megfelelő rekreációs programot (ezt gondos tervezőmunka előzi meg)

3.        El kell készíteni a forgatókönyvet, ki kell jelölni a határidőket és a felelősöket

4.        Meghatározzuk a program költségvetését, bevételi-kiadási oldalait

5.        Lebonyolítás

6.        Az eredményeket, tanulságokat elemzzük, értékeljük

A rekreációs foglalkozások módszertana:

Oktatási alapelvek:

-         az adott foglalkozás célja

-         életkori sajátosságok, nemek közti eltérések

-         fokozatosság elve

-         tervszerűség, egymásra épülés és folyamatos, rendszeres gyakorlás

Törekedni kell:

-         tökéletes végrehajtásra

-         megfelelő idő biztosítására

-         tartósság, szilárdság elvének betartására

Fogalomgyűjtemény:

Animáció – kis csoportokban folytatott önképző, kutlúrális, sport, általában szabadidős tevékenység

Animátor – a csoport vezetője (bíztatója, bátorítója, tanácsadója), pl.: egy-egy sportjáték megtanulása, sportüdülés, táborozás, egyéb rekreációs programok esetén

Betegség – minden olyan funkciózavar, szervi elváltozás, ami bármilyen mértékben, de csorbítja az életerőt, gyengíti a képességeket, fájdalmassá teszi mindennapjainkat, korlátozza az élet aktív lehetőségeinek körét.

Egészség (1)– WHO (166 tagországának véleménye) szerint: az egészség nem azonos a betegség hiányával, hanem a testi, szellemi, szociális jólét állapotát jelenti.

Egészség (2)– az élő szervezetek olyan harmonikus működési állapota, amely biztosítja a szervek kiegyensúlyozott, zavartalan munkáját, és lehetővé teszi az élőlény beilleszkedését a környezetébe.

Egészség (3)– objektív értelemben vett testi-lelki és szellemi épség, nagy teljesítőképesség és jó közérzet.

Életmód – az életlehetőségek, életképességek olyan egysége, melyet az ember már egyszerű fennmaradása, puszta társadalmi létezése érdekében is csak permanens aktivitással, állandó készenléttel biztosíthat.

Fitt – a képességek magas szintjén, jó erőben, kiváló közérzetben lévő egyén 

Fittség – a fitt egyénre jellemző tulajdonságok összesség

Fitness – a fittség állapotának elérése és fenntartása (rekreációs) programok segítségével, a mai viszonyok között pedig elsősorban egy új sportágat, másodszor egy rekreációs mozgalmat jelent.

Gerontológia – az időskor élet- és kórtanával, szociológiájával foglalkozó tudományág.

Kineszteziológia – a mozgással foglalkozó tudomány (egyes országokban a rekreáció elméleti alapja)

Szabadidő - A szabadidő a munka-jellegű elfoglaltságon kívüli olyan idő, mellyel az ember szabadon, tetszés szerint bánhat, mely a munkahelyi, családi, társadalmi kötelezettségek után áll az egyén rendelkezésére. Ezalatt valósíthatja meg az ember saját kedvteléseit, kielégítheti érdeklődési körét, hódolhat hobbijának, vagy akár kötetlenül, fölösleges dolgokkal tölthet el.

Vitalitás – életerő, életképesség

WHO – egészségügyi világszervezet (az ENSZ szakmai tanácsadó, kutató, támogatásokat elosztó stb. intézménye)