24.-Hogyan alakul az engedelmesség mindennapi helyzetekben, a szituáció erejének mi a jelentősége?

A befolyásolás egyik típusa az engedelmesség a közvetlen parancsoknak vagy utasításoknak. Az engedelmesség, vagyis az, ha azt tesszük, amit mondanak, első pillanatra visszatetszőnek tűnik – azt jelenti, hogy feladjuk egyéni cselekvési szabadságunkat, és viselkedésünk ellenőrzését valaki más utasítására bízzuk.

Valamennyien szívesen gondoljuk azt önmagunkról, hogy önállóan cselekszünk, nem pedig egyszerűen engedelmesen követjük mások parancsait.

Valamennyi társadalmi szervezet és csoportosulás hatékonyságát részben abból meríti, hogy nyílt engedelmességi viszonyokra támaszkodik. A hadsereg, a rendőrség vagy a tűzoltóság csak a legnyilvánvalóbb példái azoknak a szervezeteknek, amelyekben az engedelmesség központi szerepet játszik. Csaknem valamennyi társas szervezetnek, például a kórházaknak, a közüzemeknek, sőt még az egyetemeknek is van nyílt tekintélystruktúrája, melynek (nem mindig jóindulatból vezérelt!) utasításait az alárendelteknek teljesíteniük kell.

Az engedelmesség egyik befolyásoló tényezője a személyek közötti térbeli távolság.

Az engedelmesség különösen nagyfokú, ha az utasításokat adó személy a kiséleti személy közvetlen közelében van. (ha, közel vagy, engedelmeskedned kell!)

Kétségtelenül sokkal könnyebb szenvedést okozni valakinek, ha az áldozat messze van. Pl.: háborúban sokkal kevésbé valószínű, hogy a bombázó gépek pilótái szembesüljenek akcióik következményeivel, szemben azzal, ahogy a közvetlen csatákban részt vevő katonákkal történik. A politikusok sok és más döntéshozók természetesen még távolabb vannak döntéseinek az emberekre gyakorolt hatásától, ami talán segít megmagyarázni, hogy időnként miért nem törődnek ezekkel a következményekkel.

Milgram kísérleteiben a kísérleti személy nem érez felelősséget személyes cselekedeteiért, hiszen mindaz, ami történt, a kísérletvezető ellenőrzése alatt állt, a kísérleti személy minden következmény nélkül egyszerűen kisétálhat.  „Azé a felelősség, aki a parancsot adja.”

Mennyire fogadható el az ilyen igazolás? Úgy tűnik legtöbbször alábecsüljük saját cselekvési szabadságunkat, és a könnyebb utat választva minden felelősséget elhárítunk magunkról olyan cselekedeteinkért, melyeket parancsra tettünk. A tekintélynek való engedelmeskedés hajlama valóban nagyon erős befolyást gyakorol az emberi veselkedésre. Pl.: A náci háborús bűnösöket amikor felelősségre vonták a polgári lakossággal szemben elkövetett tetteikért, akkor arra hivatkoztak, hogy parancsot teljesítettek. 

Milgram kísérlete vizsgálja a csoportnyomást.  A kísérleti személyek nagy része engedelmeskedik a csoportnyomásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a két ember által kifejtett egyszerű csoportnyomás is elegendő ahhoz, hogy a kísérleti személyben konformitást váltson ki  anélkül, hogy ehhez a kísérletvezető bármiféle támogatást adott volna. (nem mindig rossz irányban fejti ki hatását a társak viselkedése)

Tehát az emberek gyakran megteszik, amit mondanak nekik, ha nem túlzottan nagyok a költségek.

A személyközi befolyásolás folyamatának egyik különleges kérdése, melyek azok a tényezők, amelyek a hatékony vezetést befolyásolják?

Az engedelmesség magában foglalja, hogy elfogadjuk az illető személy tekintélyét és vezetését.  A vezetés a társas élet nagyon fontos tényezője, és a vezetés mellett lezajló interakciók mind a vezetők, mind a követők számára különleges problémákat jelentenek.

Fontos:

-         a vezető személyes vonásai (empátia-könyörtelenség, intelligencia-demagógia)

-         ezek a személyes vonások függenek a  helyzettől, melyben a vezető tevékenykedik

-         a vezető nem azért van, hogy befolyásolja a csoportot, hanem a csoport előtt álló problémák megoldásának keresésére.

A vezető hatalma lehet:

-         Kényszerítő hatalom (büntetés)

-         Jutalmazó hatalom

-         Szakértői hatalom (különleges jártasság)

-         Törvényes hatalom (tekintély, pozíció amit elfoglal)

-         Vonatkoztatási hatalom (vonzerő, azonosulási igény) Az emberek nyíltan engedelmeskedjenek a befolyásolásnak, viselkedésüket és attitűdjeiket is módosítva, ezt internalizációnak nevezzük. A politikusok, papok, reklámozók stb. fő célja nemcsak az engedelmesség, hanem a valódi belsővé tétel. Az internalizáció olyan üzenetet közvetít, mely önmagában meggyőző, hiteles, megbízhatónak látszik. 

A hatékony vezetés: a vezetői személyiségtulajdonságok és a szituációs jellemzők kombinációjának eredménye.

A vezetők:

-         Feladatorientáltak (teljesítmény centrikus) –feladat vezető 

-         Személyorientáltak (jó személyes kapcsolatok, összetartó légkör) – társas emocionális vezető

A személyközi befolyásolás a társas interakció lényeges része. Akár akarjuk, akár nem, még legfelszínesebb interakcióban is befolyásoljuk egymást, bár ez a befolyás sokszor alig észrevehető.

A legalapvetőbb szint, hogy egy másik ember puszta jelenléte növelheti az izgalmat, és a teljesítmény javulásához vagy romlásához vezethet. A konformitás és a behódolás folyamatai általában akkor jelennek meg, ha a csoportok megkísérlik befolyásolni tagjaikat, hogy a csoport által elfogadott módon viselkedjenek. Szinte valamennyien igen érzékenyek vagyunk az ilyen csoportkövetelményekre és csoportelvárásokra, és a legtöbb helyzetben alkalmazkodunk hozzájuk.

Valamennyi magasabb szintű társadalmi szervezet hatékonysága ezen az általános emberi hajlamon nyugszik.

A társas befolyás nem korlátozódik a csoportokra. Egyének, akik közvetlenül intéznek kéréseket vagy parancsokat társaikhoz, szintén képesek a társak befolyásolására.

A legtöbb emberben erős hajlandóság van arra, hogy az ilyen rendelkezéseknek engedelmeskedjen. Miként Milgram kimutatta, még egy erkölcstelen vagy megfellebbezhető utasításnak is sok ember engedelmeskedik mindaddig, amíg a személyes felelősséget a cselekedet következményeiért át tudja hárítani másra. (náci háborús bűnösök)

25. Lehet-e kisebbség befolyással a többség nézeteire?

 Lehet, de speciális feltételek esetén.

-         Karizmatikus egyénnek kell lennie

-         Jól megfogalmazott, érvekkel alátámasztott érvelés

-         Nem dogmatikus, ahogyan mondja

-         Ha olyan dolog mellett érvel a kisebbség, ami amúgy is kialakulóban van a társadalomban

26. Milyen szakaszokon keresztül fejlődik a csoport?

A természetesen kialakuló csoportokban az interakciós mintáknak meglehetősen állandó sorrendje van. A csoportoknak négy fejlődési szakaszon kell keresztül menniük, mielőtt véglegesen megerősödnének. Ezek a szakaszok: alakulás, viharzás, normázás, működés.

Az alakulás: egymás és a csoport előtt álló feladat megismerése.

A viharzás: kritikus szakasz, amelyben az egyéni különbségek és konfliktusok felszínre kerülnek, és a státuszokért és különböző szerepekért folyó versengés megjelenik.

A normázás: az a szakasz, amelyben közös csoportnormák, attitűdök és szerep-meghatározások kialakítása és elfogadása révén ezek a konfliktusok megoldódnak.

A működés: szakasza azt jelenti, hogy kialakul a személyes kapcsolatok és a feladatmegosztás szilárd mintája, ami lehetővé teszi, hogy a csoport elkezdje normális működését.

27. Mik a csoportnormák szerepe, jelentősége?

Minden csoport kidolgozza a magatartás bizonyos sztenderdjeit – a normákat -, amelyek szabályozzák a csoporttagok közötti érintkezéseket. A viselkedési szabályok gyakran hallgatólagosak, s az ember csak akkor veszi észre őket, amikor csorbát szenvednek.

Pl.: Garfinkel arra kért meg egyetemistákat, hogy otthon viselkedjenek úgy, mintha albérlők volnának. Udvariasak voltak, formális stílusban beszéltek. A hallgatók családtagjai meglehetősen negatív reakciókat tanúsítottak. A hallgatók arról számoltak be, hogy gyakori volt a meglepetés, a megrökönyödés, zavar, dühkitörés és volt olyan diák, akit udvariatlannak neveztek. Az elvárt viselkedéstől való eltérés révén a hallgatók felfedezhették a családjukban érvényes rejtett szabályokat.

A viselkedési szabályok lehetnek explicitek is, és formális szabályokban lefektettek. Pl.: ha egy kollégiumban az informális szabályok nem elegendőek ahhoz, hogy biztosítsák a tisztaságot formális szabályozás is életbe léptethető, büntetésekkel és retorziókkal.

A normák és sztenderdek elősegítik bármely csoport fennmaradását, mert

- a csoportnormák előmozdítják céljainak elérését

- és önmagának mint csoportnak a fennmaradását.

I.                   A normaalakulás

- 3 ember egy befektetési társaságot alapít. Kérdés: Mekkora nyereség tekinthető elfogadhatónak, azaz a normális elérendő értéknek?

Sherif szerint: a csoporttagok egy közös norma felé fognak elindulni, ami az a priori egyéni megítélések átlaga.

- Konvergencia vagy tölcsér mintázat a normaalakítás folyamatában

A döntéshozásra hivatott csoportok közös normák irányába konvergálnak, s olyan körülmények, mint a csoporttagok tapasztalatai és a kérdéses helyzetre vonatkozó elemzésük nagymértékben meghatározza az adott sztenderd kialakulását.

Pl.: menedzserek bérajánlata: Először egyénileg tettek ajánlatot, majd 5-7 menedzserből álló csoportokban. Az egyéni ajánlások átlaga = volt a csoportos ajánlatok átlagával.

E kutatásból két további eredmény: először a menedzserek figyelembe vették a konkrét jellemzőket a teljesítményt, és a  körülményeket azoknál az alkalmazottaknál, akiknek bérajánlatot kellett tenniük Az érintett alkalmazottak közötti ezen különbségek eltérő ajánlásokat eredményeztek

Másodszor a kulturális összehasonlító vizsgálat szerint a menedzserek nemzeti hovatartozása is fontos szerepet játszott. Egyes országokból pl. USA-ból, Belgiumból,  Hollandiából származók kevésbé voltak bőkezűek, mint  Nagy-Britániából, Spanyol-, Görög-, vagy Olaszországból származók.

- A normaalakulás függ a csoport megelőző sikerétől vagy kudarcától: a normák könnyebben változnak a csoport sikerét, mint kudarcát követően. / Zander: labdalökési feladat/

A csoportnormák fenntartása

Roethilsberger és Dickson (1939) – Western Electric Company

Új munkamódszer bevezetése: az idősebb munkások tartották magukat a korlátozott teljesítményhez, a „túlteljesítőket” szankcionálták vagy lélektanilag büntették (nem szóltak a normaszegőkhöz)

A kommunikáció szerepe a normaszegő viselkedés befolyásolásában -  Schachter (1951)

Mi történjen a vétek elkövetőjével?

A kísérletvezető beépített emberei 3 szerepet játszottak minden egyes csoportban:

1. A „mérsékelt”: a csoport átlagos ítéletéhez csatlakozik.

2. Az „ingadozó”: aki kezdetben extrém álláspontot hirdet, de beszélgetés során közeledik a csoportnormához.

3. A „deviáns”, aki a vita során végig megmaradt extrém álláspontjánál.

Eredmény: a csoport kirekesztette a beszélgetésből a deviáns személyt.

Coch és French: a csoportnormákat igen nehéz megváltoztatni.

Harwod Manufacturing Corporation munkásainál tapasztaltak:

- „nem részt vevő” csoport: sérelmezték az új módszerekkel járó darabbér-rendszert, visszafogták a teljesítményeket és agresszívek voltak a vezetéssel szemben.

_ „részt vevő” csoportban: a munkások együttműködtek a munkamegváltoztatásához szükséges döntések meghozatalában. Emelték teljesítmény szintjüket.

A csoportnormák funkciói:

1. A csoport működőképessége

A normák segítenek a csoportoknak céljaik teljesítésében.

Ha egy végrehajtó bizottságnak működőképes tervet kell készíteni, elengedhetetlen, hogy egyazon szervezeti politikában higgyenek.

2. A csoport fennmaradása

A normák segítenek a csoportoknak abban, hogy önmaguk, mint csoportokat fenn tudják tartani. Pl.: követelmény, hogy rendszeresen látogassák az összejöveteleket stb.

3. A társas realitás

Objektív realitás gyakorta egyáltalán nem létezik. A normák segítenek a csopornak létrehozni és fenntartani egy közösen osztott referencia keretet, amely társas realitásként szolgálhat.

Pl.: pszichológusokból álló bizottságnak kell meghatározni, hogy milyen munka várjon a jelöltekre stb.)

4. A társadalmi környezethez fűződő kapcsolatok defínálása

A normák segítik a csoporttagokat abban, hogy defíniálják kapcsolataikat, a társadalmi környezettel, szervezetekkel, intézményekkel és a társadalom egyéb összetevőivel.

Pl.: egy bizottságnak meg kell határoznia a pszichológusoknak egyéb társadalomtudósokhoz, egyéb oktatási programokhoz, mentálhigiénés, kutatási, ipari  szervezetekhez valamint a társadalomhoz mint olyanhoz fűződő viszonyát, ami nélkül nem lehetne megfelelő programot kialakítani.

A csoportnormák jelentősége:

- Egységet visz a csoportba

- Erősíti a csoportkohéziót

- Irányt szab a csoporttagoknak

28. Hogyan befolyásolja a csoporton belüli struktúra a kommunikációt?

A csoportalakulás folyamatainak elkerülhetetlen velejárója, hogy minden tag egy-egy viszonylag állandó és befolyásolható pozíciót foglal el egymással szemben a csoprton belül. ezeket a különböző pozíciókat a személyek státuszának, sajátos szerepeiknek, rangjuknak vagy az olyan klikkenek vagy alcsoportoknak megfelelően írhatjuk le, amelyekhez a tagok tartozhatnak.Ha egy csoport létre jön, a késöbbiekben a napi interakciók történéseinek nagy része bejósolható  a már létező csoportstruktúra alapján.A barátválasztásokon alapuló informális csoport strúktúrán túl a formalizáltabb csoportok struktúráját más kritériumok is
meghatározhatják, például jártasság, kompetencia, szakértelem stb.Egy termelési egységben a csoportstruktúra függhet a termelési folyamat követelményeitől vagy atól a lánctól, amelyen keresztül a vezetés utasítása eljut a dolgozókhoz. jones és young amerikai egyetemi csoportot vizsgált, amely tanszéki oktatókból, tanszéki alkalmazottakból és doktoráló diákókból állt. A csoporttag helyzete a csoportstruktúrában három jellemzőtől függöt: értelmi képessgétől,
szociabilitásától és politikai nézeteitől.Az állandó csoportstruktúra kialakulásának fontos következménye, hogy a csoportban kommunikációs csatornák létesüljenek. Az információ minden csoportban egyenlőtlenül oszlik el, az adott időpontban nem mindenki tud mindenről.Azok a csoporttagok, akik a formális vagy informális csoportstruktúrában közel vannak egymáshoz, könnyebben és gyakrabban kommunikálnak egymással, mint a távoli vagy elszigetelt tagok. A kommunikáció a legtöbb csoportbana hatalom valóság forrása: tudni mi történik , képesnek lenni a csoport tevékenységéhez  való hozzájárulásra és annak befolyásolására- ezek lényeges dolgok, hogy valaki elégedett legyen a csoporttagságával.a
szociálpszichológusok széleskörüen vizsgálták a a zárt és nyitott csoport kommunikációs rendszerek követklezményeit a csoport teljesítményére és a csoporttagok megelégedettségére.Leavitt vizsgálatában öttagú csoportok azt a feladatot kapták, hogy vminden csoporttagnak kiosztott számos szimbóloum közül találják meg azt azegyet, amelyik valamennyiüknél közös volt. Ez a feladat megoldhatatlan a tagok közötti kommunikáció nélkül.az eredmények általában azt mutatták, hogy az erősen centralizált hálók, amelyekben minden információnak egy "vezetőn" kellett áthaladnia, aprobléma megoldás szempontjából a
leghatékonyabbakvoltak, azonban atagoknak elégedetlenné tették a csoporttal.másfelől viszont a nyitottabb és diffúzabb kommunikációs rendszerek jóval kielégítőbbek voltak a csoporttagok számára, noha néha kevésbé bizonyultak hatékonynak. Az egyének elégedettsége a csopiorttal tehát közvetlen kapcsoltaban állt azzal, hogy mennyire fért hozzá egy csoporttag a kommunikációs csatornákhoz.ilyen feltételek között a "kör" minta volt a leghatékonyabb és egyszersmind legkielégítőbb, mivel lehetővé tette az információ viszonylag könnyű szétterjedését.A csoportok gyakran adják érzékletes kifejezését a tagok közötti struktúrális különbségeknek, mintha csak a külvilág számára akarnák jelezni és
megerősíteni a saját személyes hierarchiájukat.