20. Hogyan befolyásolja a segítségnyújtást a segítő modell és az információ?

A segítő modell szerepe:Az emberek segítőkészségüket tekintve is modellnek tekintik mások viselkedését.

Kísérletek: 

1.  Azokat a gépkocsivezetőket számlálták meg, akik megálltak egy kilyukadt kerekű kocsi mellett álló nőnek segíteni. A vizsgálatnál azt találták, hogy sokkal több gépkocsivezet"o áll meg segíteni akkor, ha negyed mérföldel korábban egy másik laposkerekű autónál láttak másokat segédkezni.
2. Az emberek hajlamosabbak jótékony célokra adakozni, ha másoktól is ezt látják.
3. Hatéves gyerekeknél vizsgálták:  hogy amikor a Lessie című film azon epizódját vetíteték a gyerekeknek amikor Lessie egyik kölykét egy gyerek kimenti a tárnából. Két további kontrollcsoport egy másik epizódot nézett a Lessiebő. Késöbb amikor a gyerekek éppen olyan játékot játszottak, ahol a nyertes díjban részesült, kiskutyák nyafogására figyelhettek fel. Noha  a segítségnyújtás csökkentette a díj megnyerésének esélyét, azok a gyerekek, akik a kutyamentési epizódot látták, több időt töltöttek a kiskutyák vigasztalásával, mint  a többiek.(Sprafkin, Liebert 1975) 

Információ szerepe: A Montana Egyetemen végeztek kísérletet arról, hogy az információ hatására jobban segítőkészebbek e az emberek a vészhelyzetekben?? A kísérlet eredménye: igen, segítőkészségesebbek.

Egyetemistáknak előadást tartottak az előző 3 pontban felsorolt kísérletekből. Két héttel később mindegyik egyetemista szembetalálkozott egy szimulált veszélyhelyzettel, miközben egy másik személlyel (a kísérletvezető beavatottjával) sétált. Egy férfi "áldozat" terült el a földön. A beavatott nem úgy reagált, mintha a helyzet vészhelyzet lenne. Azok közül, akik hallották az előadást vagy látták a filmeket, szignifikánsan többen ajánlották fel segítségüket, mint a többiek(Beaman, Barnes, Klentz 1987).

21. Ismertesse Asch kísérletét a konformizmus megértéséhez!

Amikor társaságban vagyunk, egyes kérdésekben véleményünkkel kisebbségben vagyunk. Előfordul, hogy a többség racionális érvei meggyőznek, és alkalmazkodunk a többséghez.
De mi van olyankor, ha biztosak vagyunk a saját véleményünkben, ha az a helyes, és a többiek tévednek? Engedünk-e társas nyomásnak?

Ezt a típusú konformitást vizsgálta Solomon Asch.

Kísérlet:

A kísérleti személyt leültették egy 7-8-9- tagú, - a kísérletbe beavatott, - csoport társaságába. A csoportnak 3 eltérő hosszúságú függőleges vonalat mutattak, és arra kérték őket, ítéljék meg, melyik vonal azonos hosszúságú a 4. vonallal. (A kísérleti személy az utolsó előtti széken ült. A helyes válasz nyilvánvaló volt.)

Mindenki sorba bejelentette döntését. A beépített egyéneket arra kérték, hogy rossz választ adjanak, de azt egyöntetűen.

Ezután Asch megfigyelte az eljárás által kiváltott konformitás mértékét.
A helyes válasz mindig nyilvánvaló volt, a személy a próbák harmadában alkalmazkodott a csoportkonszenzushoz. A csoportnak nem kellett nagynak lennie ahhoz, hogy ilyen konformitást érjen el.

A helyes válasz nyilvánvalósága miért nem biztosított elég támogatást az egyén többségtől való függetlenségéhez? A saját ítélőképességébe vetett bizalma miért nem rendelkezett elég erővel a konformitással szembe?

Asch szerint éppen a helyes válasz nyilvánvalósága hoz létre, erős konformitás irányába ható nyomást. Asch helyzetében az egyén egyszerű, nyilvánvaló tényre vonatkozóan találja szembe magát egységes ellenvéleménnyel. Konfrontálódik, nem rendelkezik racionális magyarázattal, zavarban van, feszült, a csoport többi tagját fürkészi a rejtély valamilyen megoldására.
Mit jelent a többségtől való eltérés ilyen esetben?
Éppen úgy, ahogy a csoport ítélete érthetetlennek tűnik a személy számára, a személy azt hiszi, hogy az ő eltérő véleménye érthetetlen a csoport számára.
Az ilyen kihívás, a mások megbántását tiltó szociális normát sérti: „Mit fognak gondolni rólam?” „Mit fognak gondolni arról, hogy én mit gondolok róluk?” – A félelem az, ami gátolja az eltérő vélemény fenntartását, és erős konformitásra irányuló nyomást kelt.
 A konformitásra irányuló nyomás kevésbé erős, ha a csoport nem egyöntetű.

22. Ismertesse Milgram engedelmességi vizsgálatát!

Milgram a Yale Egyetemen végezte kísérleteit. Átlagos férfiakat és nőket toboroztak újsághirdetéssel., mely egy „memória vizsgálatban” való részvételért 4 dollárt ígért. A laboratóriumba érkezést követően a kísérleti személyeknek azt mondták, hogy ők fogják játszani a tanár szerepét. Arra kérték őket, hogy szó párok sorozatát olvassák fel egy másik személynek. Ezután a tanuló memóriáját úgy kellett vizsgálniuk, hogy az egyes szó párok első szavának felolvasására a tanulók 4 változat közül kellett kiválasztani a helyes második szót. Amikor a tanuló hibát követett el, a kísérleti személynek minden egyes alkalommal meg kellett nyomnia egy gombot, mellyel a tanulónak áramütést adott. A kísérleti személy látta, hogy a tanulót beszíjazzák egy elektromos huzalokkal ellátott székbe, és egy elektródát kapcsolnak rá. A kísérleti személyt ezután egy szomszédos szobába kísérik, és leültetik egy vezérlőasztal elé, melyen vízszintesen 30 kapcsoló helyezkedett el, melyek mindegyikéhez egyre nagyobb feszültségértéket jelző címke tartozott 15 és 450 volt között. Minden egyes rossz válasznál egyre erősebb áramütést kellett adni a tanulónak, akit eközben nem látott, csak a szomszéd szobákból kiszűrődő hangok alapján észlelhetett. A tanuló persze ténylegesen nem kapott áramütést, ezt a szerepet egy beavatott személy játszotta el. 300 voltos értéknél már elkezdte rugdosni a falat, majd e fölött már nem hallatott hangokat. Amint várható volt, ezen a ponton már sok kísérleti személy elkezdett tiltakozni, azonban a felügyelő folyamatos bíztatására („A kísérlet igényli Öntől, hogy folytassa”, „Nagyon fontos, hogy folytassa”) mégis tovább mentek. A kísérleti személyek mintegy 65 %-a elment a legmagasabb szintig.

Milgram szerint az engedelmesség létrehozásában a következő tényezők játszottak fontos szerepet:

• Szociális normák – ki nem mondott megállapodás arra, hogy a kísérletet annak befejezéséig folytatni kell
• A kísérletvezető felügyelete
• Áttételek, melyek a személyt cselekedetei következményeitől távol tartják
• Tudomány legitimáló szerepe – mely arra késztette az embereket, hogy a kísérletvezető kedvéért feladják autonómiájukat

 23. Hogyan befolyásolja az engedelmesség alakulását a szociális normák, a felügyeletet, az áttételek és az ideológiai igazolás?

Milgram szerint a tekintélynek való engedelmesség oly nélkülözhetetlen követelmény a közösségi élet számára, hogy valószínűleg az evolúció során épült be fajunkba.

A társadalmi munkamegosztás megköveteli, hogy az egyének rendelkezzenek az alárendelődés képességével. Ahhoz, hogy egy adott helyzetben megértsük az engedelmességet, meg kell értenünk azokat a tényezőket, melyek meggyőzik az egyéneket, feladva autonómiájukat, hogy a rendszer önkéntes kiszolgálóivá váljanak.

A négy tényező:                       -szociális normák

                                               -felügyelet

                                               -áttételek

                                               -ideológiai igazolás

Szociális normák:

Azzal, hogy az egyének válaszoltak a hirdetésre és beleegyeztek a kísérletben való részvételbe, megállapodtak az együttműködésben, vállalva a kísérletvezető utasításainak követését a feladat befejezésére. Ez nagyon erős szociális norma, és hajlunk arra, hogy alábecsüljük mennyire nehéz megszegni egy megállapodást és visszalépni az együttműködést megkívánó világunkban.

A kísérletet úgy tervezték meg, hogy erősítse ezt a normát nehézzé téve a személyek számára, hogy megálljanak, ha egyszer már elkezdték. A kísérlet lényege ártatlanul kezdődött és fokozatosan fajult el. Memóriakísérlet → sikertelen válaszadás → áramütés, mely fokozatosan erősödik.

Egyre nehezebbé válik a kilépés melletti döntés. A kísérletvezető nem támaszt újabb igényeket, csak folytatni kell, amit a kísérleti alanyok elkezdtek. A kilépés melletti döntés esetén el kellene szenvedniük, hogy hibáztak a kísérlet vállalásakor. Minél tovább halasztják a döntést, annál nehezebb a tévedés elismerése.

Valószínű kisebb lenne az engedelmesség, ha a legerősebb áramütéssel kellett volna kezdeni a kísérletet.

Eltérő vélemény vallása a Milgram – helyzetben azt jelentené, hogy a kísérletvezető gonosz és erkölcstelen. Ha a szociális normák ilyen nagymérvű engedelmességet képesek előidézni az adott vizsgálatban, akkor mennyivel nagyobb büntetést vonhat maga után a náci Németországgal, vagy a katonai szolgálattal való szakítás, ha valaki már elkötelezte magát.

Felügyelet:

A Milgram - kísérlet tényezője a kísérletvezető állandó jelenléte, felügyelete. A kísérletvezető a szoba elhagyása után parancsait telefonon adta ki. Az engedelmesség 65%-ról 21%-ra esett vissza. Számos kísérleti személy ezen körülmények között folytatva tevékenységét, oly módon csalt, hogy alacsonyabb áramütést adott a tanulónak, mint amekkorát kellett volna.

Áttételek:

Minél közvetlenebb a személy kapcsolata az áldozattal, minél kevesebb az áttétel a személy és cselekvésének következménye között, annál kevésbé engedelmeskedik a kísérleti személy a kísérletvezetőnek.

A felelősség áthárításának lehetősége növeli, a közvetlenség csökkenti az engedelmességet. Például: 65%-ról 40%-ra esett az engedelmesség, ha a tanuló ugyanabban a szobában volt, mint a kísérleti személy.

Ideológiai igazolás:

Az engedelmességet eredményező legfontosabb tényező egy olyan ideológiának elfogadása az egyén részéről, mely legitimálja a hatalommal rendelkező személy tekintélyét és igazolja utasításainak követését. Például: a náci tisztek hittek a német állam felsőbbségében, tehát az ideológiája nevében kiadott parancsok legitimitásában; az amerikai katonák is végrehajtották azt a parancsot, hogy ellenséges civileket lőjenek le Vietnamban, mivel elkötelezték magukat a nemzet biztonsága a katonai parancsoknak való szigorú engedelmességet követeli meg tőlük.