Deviancia = letérés az útról, a megszokott viselkedés ellentéte, többségi társadalom normáinak megszegése. Deviáns viselkedésnek nevezzük az olyan viselkedést, amely eltér a normáktól. Sokféle normarendszer él egymás mellett a társadalomban.( jogi normák megtartásáról az állam végső esetben kényszerrel gondoskodik, s amelyek megszegését szankcionálja. Erkölcsi normák, vallási szabályok megszegését a társadalom rosszallással, megvetéssel bünteti. Szokások, illemszabályok, divatszabályok büntetése a társadalom részéről helytelenítés) Kérdés, hogy a jogszabályoktól eltérő és az erkölcsi normáknak megfelelő viselkedést, vagy a jogszabályoknak megfelelő, de az erkölcsi szabályoktól eltérő viselkedést tekintsük-e deviánsnak?

Deviáns viselkedésnek tekinthetjük:

1. a személy elleni, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket, és a tulajdon elleni bűncselekményeket.
2. A szeszesital-fogyasztással összefüggő olyan viselkedést, amelyet alkoholizmusnak tekintenek
3. Az öngyilkosságot
4. A mentális betegségek nagyobb részét (kivéve: a gyengeelméjűség, epilepszia)
5. A kábítószerfogyasztás, a homoszexualitás

A szociológia ezzel nem akarja azt állítani, hogy ezek mind erkölcsileg elítélendők, büntetendőek, és betegségként kellene kezelni. Az adott társadalom fennmaradása, működése és haladása szempontjából “diszfunkcionálisak”, vagyis károsak.

1. Biológiai (öröklés)
2. Pszichológiai okok
3. Anómia-elméletek

1. Durkheim, E. (inkább társadalmi, mint lelki okok; normák meggyengülnek)
2. Merton, R.

4. Differenciális asszociáció (szubkultúrális tanulás)
5. Szocializációs értelmezés
6. Deviáns karrier (cimkéző, stigmatizáló)
7. Komplex (több ok együtt)

Már az ókori filozófusai látták, hogy a normák a társadalmi rend biztosításának eszközei. Az ipari társadalomban a nagyvárosi élet elterjedésével a rend értéke és a normaszegő viselkedés iránti érdeklődés fokozódott. Ez a problématudat hozzájárult a szociológia kialakulásához is. A társadalmi rend biztosításának és előrejelzésének igénye hozta létre Comte a szociológiát, mint önálló tudományágat. Spencer organicizmus irányzata még nagyobb súlyt adott a normák által fenntartott rend koncepciójának. A múlt század 2. felében a normák megszegésével a szociológiát megelőzve a lélektan foglalkozott. Az a felfogás uralkodott, hogy a normaszegő emberben van valami különös tulajdonság, amitől ő más. Lomboroso szerint a biológiailag különbözik a nem bűnöző embertől. Sokat hivatkoztak a Jukes családra, ahol több nemzedéken keresztül nagy számban voltak gyengeelméjűek, bűnözők. Az alkoholizmust, az öngyilkosságot, az elmebetegséget is pszichológiai problémának tekintették. Ezeket az embereket bűntették és elzárták őket. A megelőzést a tilalmaktól várták. A századforduló körüli szociológusok már nagyobb figyelmet fordítottak e viselkedések társadalmi okaira, és szerintük aktív részt kell vállalniuk a normaszegések elleni harcban. Ők már társadalmi problémaként kezelték a bűnözést, alkoholizmust, prostitúciót, öngyilkosságot, de gyökerének a szegénységet tekintették. A deviáns viselkedés gyakrabban fordult elő a nyomornegyedekben, mint másutt. Durkheim munkássága hozott hatalmas előrelépést a deviáns viselkedések szociológiai kutatásában. Azt állította, hogy társadalmi tényt csak egy másik társadalmi tényből lehet magyarázni. Összehasonlító szociológiai módszert alkalmazta elsőként. Szerinte ha az integráció meggyengül, akkor anómia jön létre, és az emberek elvesztik biztonságérzetüket, könnyebben kerülnek konfliktushelyzetbe, amelyekben életüket értelmetlennek látják. A XX. Század első három évtizedében összegyűlt egy sor empirikus ismeret a deviáns viselkedésekről. Felfogásuk szerint a normaszegő viselkedések mind kóros – patológiás – jelenségek a társadalomban, ezért szociálpatológiának nevezték. A húszas-harmincas években megindult Chicagóban egy szociológiai iskola Park és Burgess vezetésével. A nagyváros befolyásolja a benne élők viselkedését, így a normaszegő viselkedést is. Azt találták, hogy a normaszegő viselkedések gyakorisága városrészenként erősen különbözik, ezért a deviancia oka az életmód összefüggéseiben kereshető meg. A chicagói ökológiai iskolát különösen érdekelte a fiatalkorú bűnözés, amelynek növekedése a közvéleményt is egyre inkább foglalkoztatta. A deviáns viselkedések területegységenként és társadalmi rétegenként lényeges különbségeket mutattak. A chicagói ökológiai iskola kereste azokat a körülményeket, amelyek ezt közvetlenül előidézték, és ennek alapján próbált konkrét javaslatokat tenni reformokra.

A szociológia kutatások fejlődésében Durkheim munkássága hozott hatalmas előrelépést. Kifejtette, hogy a magatartás vizsgálata a szociológia tárgya. Azt állította, hogy társadalmi tényt csak egy másik társadalmi tényből lehet magyarázni. Térsadalmi ténynak tekintett minden viselkedést, sőt tudattartalmat is, ha az a társaddalmi környezet hatására alakult ki, és kollektív jellegű. Összehasonlító szociológiai módszert alkalmazta elsőként. Durkheim az egyéni magatartás társadalmi alkotóelemeit tette megragadhatóvá és hozzáférhetővé a szociológia számára. Szerinte ha az integráció meggyengül, akkor anómia jön létre, és az emberek elvesztik biztonságérzetüket, könnyebben kerülnek konfliktushelyzetbe, amelyekben életüket értelmetlennek látják. Durkheim munkája az öngyilkosságok változataiban a társadalmi integráció eltérő fokának tükröződését látta.. Módszertani modellt szolgáltatott más hasonló normaszegő viselkedések kutatásához. Szerinte a vallási közösségek, a család, és a politikai egységek, mint társadalmi csoportok különböző mértékben integrálják az egyént. A társadalomnak azt az állapotát nevezi anómiának, amelyben a társadalom integráltságának foka alacsony, a régi normák ereje meggyengül. Anómiás állapotok bekövetkezhetnek egy-egy válságos időszakban, vagy a társadalmi átalakulások korában is. Kutatásait nagy előrelépésnek tartjuk a deviáns viselkedések szociológiai vizsgálatában.

Az anómia fogalom másik értelmezése R.K.Merton (1938) nevéhez fűződik. Merton szerint valamely társadalomban akkor beszélünk anómiáról, ha a társadalom által elfogadott értékeket, célokat a társadalom tagjainak egy része nem képes megengedett eszközökkel elérni. A társadalom kialakít kívánatos célokat követő modelleket. (pl.: sokat keresek). Az egyén azonosul a célokhoz, de nincs pénze → újítás. A kívánatos célok és megengedett eszközök közti harmónia hiánya feszültségekhez vezet, melyből Merton szerint 4 féle kiút (feszültségcsökkentés) lehetséges:

1. újítás (az egyén elfogadja a társadalom által kitűzött célokat, és nem megengedett eszközökkel próbálja elérni – lopás, bűnözés)
2. visszahúzódás (elutasítja mind a legitim célokat, mind a legitim eszközöket – öngyilkosság, alkoholizmus, drogozás)
3. ritualizmus (nem ismeri el a társadalmi célok értékét, de a megengedett eszközöket alkalmazza – munkamánia)
4. lázadás (az egyén elutasítja a társadalom által felkínált célokat és eszközöket, de új célokat tűz maga elé, újfajta eszközökkel – forradalom, mozgalom)

Az anómia gyakoribb a legszegényebb rétegekben, de: fehérgalléros bűnözés.

Egyéni élet értelmetlensége, céltalansága; az egyéni haszontalanság érzése (önmagától való elidegenedés); perspektívátlanság, a távolabbi életcélok megvalósíthatatlansága; az életcélok összezavarodása (normálatlanság).

Az elidegenedés és az anómia intenzív és gyorsan nőtt Magyarországon. Az elidegenedés és az anómia összefüggött a politikai és a társadalmi rendszer kezdetben totalitariánus, később puhábbá váló autoritariánus jellegével. A totalitarianizmus kizárja annak lehetőségét, hogy az egyes ember élete alakulását maga irányítsa. Az ember ki van szolgáltatva a rajta kívülálló hatalmak önkényének. Az autoritariánus rendszerekben az egyes ember számára megnyílik egy kisebb életterület, elsősorban a magánéletben, ahol sorsát alakítani tudja, de fennmarad az állandóbizonytalanság érzés, hogy a kívülálló hatalmak ebbe a terültbe is beleszólhatnak – pl.: a háztáji gazdálkodás jövőjének állandó bizonytalansága. A társadalom nagy részének hatalomnélküliség érzése, kiszolgáltatottsága lehetett az elidegenedésnek és az anómiának az oka. Tehát az öngyilkosság, az alkoholizmus és a lelki betegségek nagy és növekvő gyakorisága a rendszer totalitariánus jellegével függött össze. A szocialista korszak örökségének legsúlyosabb része az elterjedt anómia és elidegenedés. Ez okozta a legsúlyosabb problémákat, a deviancia nagy gyakoriságát, az emberi kapcsolatok eldurvulását, sőt a gazdaság rossz működését a kelet-közép-európai országokban. Az anómia és az elidegenedés visszaszorításához évtizedekre lesz szükség.

Deviáns viselkedést a szűkebb környezet, szomszédság, a kortárscsoport hatása is befolyásolja

• bűnöző magatartás kialakulását egyszerű tanulási folyamatokra vezette vissza
• lényege: attól válik valaki bűnözővé, hogy többet van rossz társaságban, többet érintkezik bűnözőkkel, mint nem bűnözőkkel. Más szóval a bűnöző egy olyan csoport hatására kezd normasértő tevékenységet, amelynek légköre kultúrája ezt a tevékenységet maga is folytatja, értékeli, tanítja
• a személy mintegy megtanulja a bűnözést
• főként a gengszerbandákra lehet ráhúzni
• Alkoholizmus: az egyén a mértéktelenül ivók csoportjába tartozik és felveszi szokásaikat.
• Pszichés betegségek: szülők beteg gyermeküknek egyrészt kóros viselkedési mintákat adnak át, másrészt aktív folyamat révén viszik bele az egyént a beteg, kóros személy szerepébe
• Öngyilkosság: egy, az öngyilkossal szoros kapcsolatban álló személy korábbi öngyilkosságának modellje hat.
• Kábítószer: kiscsoportok rászoktató hatása
• Homoszexualitás: viselkedésminta folyamatosan rögzül a homoszexuálisokkal való kapcsolat során
• Kiscsoport és tanuláselméletek nem tudják teljesen megmagyarázni a deviáns viselkedés előfordulását
• Figyelmen kívül hagyják a mélyebb pszichológiai mozzanatok vizsgálatát

Albert Cohen

• bűnöző szubkultúra elmélete
• pszichológiai tényezők figyelembe vétele
• megmagyarázza a fiatalkorú galerikbe való részt vétel pszichés indítékait

A minősítés (label angolul címkét jelent) a deviáns viselkedést tanúsító személy és az őt megítélők kölcsönös kapcsolatában megy végbe. (H.S.Becker interakcionalista elmélet). Nem attól válik valaki deviánssá, hogy így vagy úgy viselkedik, hanem attól, hogy a társadalom (szervei: bíróságok, elmekórházak) viselkedését deviánsnak minősítik, rásütik a deviáns bélyegzőt, és környezete ezt a minősítést elfogadja. A deviánssá minősítésben nagy szerepet játszanak a társadalmi erőviszonyok. A társadalom különböző osztályaiban, rétegeiben a normákat eltérő módon határozzák meg. A hatalmon levő társadalmi csoportok definiálják a normaszegés tényét, minősítik a norma megszegőjét deviánsnak, és büntetik meg a befolyásuk alatt álló szervezetek, intézmények útján. A normát sokan megszegik, de csak azok az emberek számítanak deviánsnak, akiket annak minősítettek. A minősítés és a szankciók hatására a személyiség átalakul, önmagát is deviánsnak tekinti, elkezd úgy gondolkodni és érezni önmagával kapcsolatban, amilyennek a minősítés őt tekinti. Megrendül biztonságérzése, megváltozott énképe nyomán identitása is deviánssá válhat. Elszakad, kiszakad természetes emberi kapcsolataiból, és olyan csoportokhoz kénytelen csatlakozni, ahol egyenrangúnak érezheti magát. A minősítés következtében a személy elindul egy olyan fejlődési úton, amely szinte szükségszerűen a deviancia fokozódásához, állandósulásához vezet. Jóllehet a társadalom hivatalos elgondolkodása szerint a minősítésnek és a következményeinek a rehabilitációt és a gyógyulást kellene szolgálniuk. Ezt a folyamatot deviáns karriernek nevezik. E. Goffman a minősítéssel összefüggésben a “címkénél” erősebb kifejezést használt: az elmebeteggé nyilvánításkor kapott bélyeget “stigmának” nevezi. A minősítési elmélet alapján meg lehet magyarázni bizonyos gyakorlati próbálkozások, mozgalmak, pl. az Alcoholics Anonymous sikereit, mert ezek éppen a stigmatizációt szünteti meg. Alátámasztja aminősítési elmélet a homoszexuálisok büntetőjogi büntetésének megszüntetését is, mert a büntető bírósági ítélet határozott stigmát okoz.

A társadalmi környezet a szó szoros értelmében építi és alakítja a személyiséget. Ezt a folyamatot nevezték el a társadalomtudományokban szocializációnak. A szocializáció az a fogalom, amelyben a viselkedés szociológiai és pszichológiai elméletei egymással kapcsolatot találnak. A szocializáció a gyermek és a szülők közötti kapcsolatokban kezdődik. A kisgyermek a szülőktől veszi át az alapvető viselkedésmintákat, szerepeket, a családban fejlődik ki énje. Ha harmonikus felnőtt állapotba jut, képes konform módon viselkedni, alkalmazkodni. A deviáns viselkedést mutató személyiség nem teljesen, vagy nem megfelelően szocializált személyiség. Szinte minden deviáns viselkedésnél megtalálható a személyiségnek valamilyen működési zavara: nem tud megfelelően viselkedni, normák által tiltott igényei vannak, nem tud késztetései felett uralkodni. A gyerekkori szocializációs hiba könnyen befolyásolhatóvá teszi az egyént a devianciára másodlagosan szocializáló kiscsoportok hatásaira. A másodlagos szocializációs hatás, a “devianciára való szocializáció”, ránevelés, rászoktatás. A neurotikus személyiségállapot gyökere lehet bűnözésnek, alkohol- és kábítószer-szenvedélynek, öngyilkosságnak, szexuális devianciának. Az akut stressz helyzet csak a közvetlen kiváltó tényezője a deviáns viselkedés kezdetének, mélyebben fekvő okokat kell keresnünk, melyek következtében a deviáns személy nem képes a feszültséget elviselni, az azt okozó helyzeteket megoldani.

Az alkoholizmus orvosi definíciója szerint az az alkoholista, akinél már kialakult az ún. dependencia vagy függőség, tehát nem tud uralkodni az ivásán. Van, aki nem képes lemondani arról, hogy minden nap igyon, és van, aki nem képes megállni a szeszesitalfogyasztást a teljes lerészegedés állapotáig. Az alkoholisták többnyire súlyos károkat okoznak önmaguknak és környezetüknek. A szociológiai definíció szerint az az alkoholista, akinek életében – családjában, munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol súlyos problémát okoz. Szokás újabban a szociológiai definícióban az alkoholizmus helyett “alkohollal kapcsolatos problémáról” beszélni. Magyarország az alkoholfogyasztás tekintetében a 80-as években a világelsők között szerepelt. Az alkoholfogyasztás elsősorban a férfiakra jellemző deviancia.

Az alkoholizmus mértékére következtethetünk az alkoholos májzsugorodás miatt elhunytak számának alakulásából. A májzsugorodás okozta halálozás gyakoriságát veszi alapul a Jellinek-mutató. Magyar orvos, egy évben májzsugorban meghaltak 60%-a x 144. (Májcirrózis=májzsugor) 2000-től figyelhető meg enyhe csökkenés a májzsugorban meghaltak számában.

Egészségügyben 50.000 fő a nyilvántartott alkoholisták száma.

Lederman-féle számítás szerint az egy főre jutó (egy évben) alkohol mennyisége csecsemőtől-aggastyánig 11 liter. A szociológia szerint 750.000 fő alkoholista. 1. Bács m., 2. Pest m., 3. Heves m., utolsó Vas m. Ivás gyakoriság: férfi: 21,7%-a minden nap, nők: 2,9%-a

Magyarországon az egyik legelterjedtebben fogyasztott drog az alkohol. 1987-ben érte el a legmagasabb értéket (11,7 liter), és azóta csökken. Borivó országból sört és égetett szeszesitalokat fogyasztó országgá váltunk. Egészségügyben 50.000 fő a nyilvántartott alkoholisták száma.

Lederman-féle számítás szerint az egy főre jutó (egy évben) alkohol mennyisége csecsemőtől-aggastyánig 11 liter. A szociológia szerint 750.000 fő alkoholista. 1. Bács m., 2. Pest m., 3. Heves m., utolsó Vas m. Ivás gyakoriság: férfi: 21,7%-a minden nap, nők: 2,9%-a

Az alkoholizmus mértékére következtethetünk az alkoholos májzsugorodás miatt elhunytak számának alakulásából is. Ez a szám 1995-ig nagy mértékben nőtt, a kilencvenes évek második felében pedig némiképp visszaesett.  Magyarország az alkoholfogyasztás tekintetében a 80-as években a világelsők között szerepelt. Az alkoholfogyasztás elsősorban a férfiakra jellemző deviancia. 2003-ra a lányok és a fiúk szinte azonos aránya fogyasztott a kérdezést megelőző hónapban alkoholt (lányok 56%, fiúk 57%). A sörfogyasztás a fiúk között sokkal elterjedtebb. A lányoknál nagyobb arányú a tömény ital fogyasztása, mint a fiúknál. A nagyobb gyakoriságú lerészegedés a fiúknál gyakoribb. A felnőtt férfiak a gyakorisági és mennyiségi adatok alapján is legtöbbet sörből isznak. A felnőtt nők a lányokhoz hasonlóan a töményből isszák a legtöbb mennyiséget. A fiatalokhoz hasonlóan a felnőtt nők is sörből isszák a legkevesebbet. A lerészegedés és a nagyivás sokkal ritkább nőknél, mint férfiaknál. A nők esetében az otthoni étkezéshez, és a szabadidős, társasági tevékenységhez kapcsolódik csak az ivás. A férfiak több színteret választanak az iváshoz. Az alkoholfogyasztás elsősorban férfiakra jellemző deviancia, és az alkoholgondozókban nyilvántartott betegek között legmagasabb a 35-54 korúak és a kedvezőtlen társadalmi helyzetűek aránya.

Öngyilkosság Mo-on gyakori deviancia. Valószínűleg genetikailag kódolt, de nem bizonyított. Urbanizációs ártalom, akkor emelkedett az aránya, amikor a városba költöztek az emberek. 2000-ben 3269-en haltak meg, 1985-ben 4725-en (nagyon magas!). Manapság közel 3000-en halnak meg. Férfiaknál több a sikeres öngyilkosság: 2-3:1 az arány. 1944-ben nagyon magas, 1954-ben alacsony. Csongrád megyében a legmagasabb az öngyilkosság: 55%. Békés m: 51%, Bács-K.m: 52,8%, Fejér m: 31%, Vas m: 19,6% Leggyakoribb a 60 év és feletti életkorban. Családi állapot szerint: egyedülállók, özvegyek, elváltak, ezeknél magas a halálozás. Falvakban most magasabb az öngyilkosság, mert elöregedtek.

Módszerek: akasztás-zsinegelés: férfiak (62%), gyógyszerezés: nőknél (19%), mozgó jármű: férfiak, lőszer: férfi, vízbefulladás: nő. Mo-on csökkenő tendencia: 4500-ról 3000 alá esett.

Megelőzés:

• primer prevenció: méregrendeletek, lőfegyvertartási engedély, háztartás CO-tartalmának csökkentése.
• Sekunder prevenció: idejében történő felismerés, segítségkérésre való reagálás: ennek módszere a krízisintervenció. Ez áll: sürgősségi ellátásból, telefonos lelkisgély-szolgálat, lelki-gondozásból. Elsősorban pszichológusok, pszichiáterek vannak jelen.
• Tercier prevenció: megakadályozni az újbóli próbálkozást:

• Krízisszituáció megszüntetése;
• Elmezavarok kezelési lehetőségének javítása;
• Magas rizikójú betegek folyamatos utógondozása;
• Ismerté tenni, hogy a depresszió nem egyéni gyengeség, hanem kezelhető betegség, de kezelés nélkül öngyilkossághoz vezethet.

Egoista ~: forrása a mértéktelen individuáció. A halál segítségével kibújnak a társadalommal szembeni kötelezettségek alól. Nem látja az élet értelmét.

Altruista ~: kezdetleges individuáció. Társadalom túl szorosan fogja az egyént. Ellentétes állapot. Kötelesség gyanánt követik el (katona). Földi életen kívüli élet a megoldás.

Anómiás ~: elérhetetlen cél felé törő hajsza, egyre fájdalmasabb és hevesebb; gyengül az életakarat.

Tiltott szerek közé a következő drogokat soroljuk: marihuána v. hasis, LSD, amfetaminok, crack, kokain, heroin, ecstasy.Drog minden olyan termék, amely befolyásolja a mentális működést és ítélőképességet, és melynek fogyasztását tiltják, továbbá minden olyan nem tiltott teremék, amelynek fogyasztása veszélyes és visszaéléshez, dependenciához vezethet. E definíció alapján nem minden szer drogként való besorolása sem egyértelmű. (pl.: a heroin egyértelműen tiltott drog, az alkohol pedig nem tiltott.). A drogfogyasztó fiatalok nagyszámban kerülnek ki olyan családokból, ahol a szülők elváltak, és a látszólag kiegyensúlyozott és törekvő családban a korábbi házasságból származó gyermek érzelmileg elmagányosodik. A kapcsolatokat ilyen esetekben gyakran a drogfüggőség helyettesíti. A hazai statisztikai adatok azt mutatják, hogy a 90-es évek 2. felétől kezdődően a tiltott szerek többségének fogyasztása nő, valamint átmeneti csökkenés után a visszaélésszerű gyógyszerfogyasztás is emelkedik a 2000-es években Magyarországon. A tiltott szerek fogyasztása inkább a férfiakra, míg a visszaélésszerű gyógyszerfogyasztás inkább a nők körében jellemző. A 2003. évi ESPAD vizsgálat adatai alapján Mo-on a fiúk 18%-a és a lányok 14%-a próbált már valamilyen tiltott szert az élete során. Azaz a tiltott szert kipróbálók több mint 60%-a fiú. A gyakorisági adatok, azonban arra utalnak, hogy a fogyasztás mindkét nemnél csupán néhány alkalomra korlátozódik. Kiemelkedően a legelterjedtebb a marihuána fogyasztás. A visszaélésszerű gyógyszerfogyasztás a megkérdezett fiatalok 16,8 %-ával fordult már elő élete során. A lányoknál ez sokkal elterjedtebb, azaz a visszaélésszerű gyógyszerfogyasztók közel 2/3-a lány. A visszaélésszerű gyógyszerfogyasztáson belül a 16 éves fiatalok között legelterjedtebb az alkohol gyógyszerrel együtt történő fogyasztása (lányok: 13%, fiúk: 8%). A lányok között a tiltott szert kipróbálók aránya ma már megközelíti a fiúkra jellemző arányt.A tiltott szerek fogyasztása sokkal elterjedtebb a férfiak, mint a nők körében. Csupán a nyugtató/altatószerek fogyasztására vonatkozó adatok mutatnak jóval nagyobb elterjedtséget a nők, mint a férfiak körében. A tiltott szerek használatában Mo-on a nemek közötti különbségek kisebbek a fiatalok között, mint a felnőtteknél.

A bűnözés és a társadalmi kirekesztettség önmagában rendkívül összetett társadalmi jelenség. A kirekesztettség nem más, mint amikor valaki nem tud elhelyezkedni a kialakult rendszerben. A bűnözés és a társadalmi kirekesztettség kapcsolatában tisztáznunk kell, hogy kit tekintünk “bűnözőnek”. A bűnöző fogalmán a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott személyeket értjük. A börtönnépesség nem általában a bűnelkövetőket, hanem a kirekesztett, a többségtől sok szempontból eltérő csoportokat reprezentálja. A börtönpopuláció kirekesztettségét három metszet alapján értelmezhetjük: a büntetés végrehajtás előtti szakasz, az intézeten belüli szakasz és a reszocializációs időszak. A hazai börtönkutatásokban már viszonylag korán felismerték és igazolták, hogy a fogva tartottak, illetve a visszaesők számos tekintetben hátrányos helyzetből indulnak a szabad társadalom tagjaival szemben. A kirekesztettség elemei: korlátozott kapcsolat a külvilággal, a szabadságtól való megfosztottság, az autonómia elvesztése, javaktól és szolgáltatásoktól való megfosztottság, a heteroszexuális kapcsolatokból való kizárás, bizonyos jogokból való kirekesztés, a privát szférától való megfosztottság, a biztonságtól és a státusztól való megfosztottság.A hazai szakirodalom a kirekesztettséget multidimenzionális jelenségként kezeli. Ferge Zsuzsa (2000) mikro- és makroszinten értelmezi. Makroszinten a különböző társadalmi csoportok közötti defferenciák növekedését, az életesélyük eltávolodását, a “köztük lévő falak átjárhatatlanságát” emeli ki, ami például munkaerő-piaci, egészségügyi, iskolai, lakáspiaci, és jogi értelemben vett exklúziókhoz vezethet. Mikroszinten pedig az egyének, családok, csoportok együttélési normáit, kapcsolataik gyengülését tartja fontosnak, amelynek egyik következménye lehet a különböző társadalmi patológiák – köztük kiemelten a bűnözés – terjedése is.100.000 lakosra 100 jut a rabokból Mo-on, Bűncselekmények egy része rejtve marad (látens). A bűnözők száma kevesebb, mint a bűncselekmény. A jogerős bűnöző nem feltétlenül fogvatartott (pénzbírság). Bűncselekmények típusai: vagyon elleni, közlekedési, gazdasági, személy elleni, egyéb.

Magyarországon előforduló mentális betegségek alsó határaként elfogadhatjuk a pszichiátriai gondozóintézetekben regisztrált betegek számát, ez 1994-ben 138 ezer fő volt. Egyre nőnek a lelki problémáknak a társadalmi különbségei, a szegények, különösen az utóbbi években a munkanélküliek között sokkal gyakoribbak ezek a problémák, mint a jobb módúak között. Mind a neurotikusok, mind a depressziós tüneteket mutatók aránya magasabb a nők, mint a férfiak között, és számuk az életkorral emelkedik.  Szociológiai értelemben a mentális zavarokat devianciának tartjuk, melyek értékelése jobban kapcsolódik a társadalom normáihoz, mint másfajta betegségtípusoké. A társadalomban élő betegségkép is jelentősen eltér a mentális zavarok esetében attól a képtől, amit a testi betegségek során tapasztalunk. A magasabb társadalmi helyzetűek hamarabb kerülnek orvoshoz, jobb kezelésben részesülnek, a családban is jobban segítik őket. Az alacsonyabb társadalmi helyzetűek kisebb valószínűséggel jutottak magán-orvosi kezelésekhez. Az önértékelési zavarokkal a szegényebb és alacsonyabb iskolázottságú betegek nem fordulnak orvoshoz. Az alacsonyabb státuszúak nagyobb fokú stressznek vannak kitéve, és éppen a mentális betegség az oka a társadalmi lecsúszásnak.

• 1994-ben több mint 138 ezer ideg-, és elmebeteget tartottak nyilván a gondozóintézetek
• felnőtt népesség 25-50%-nál kimutatható a neurózis enyhébb vagy súlyosabb foka
• általában a 50-60 év körüli nőket érinti
• magasabb arányban képviseltetik magukat a szellemi foglalkoztatásúak, mint a fizikai munkakörben dolgozók
• az iskolázottabb családok előbb felismerik a normálistól való eltérést és előbb fordulnak orvoshoz
• mentális betegségek társadalmi meghatározottságának vizsgálata kiemelt támogatottságot élvez a kutatások sorában, hiszen a megelőzéshez, az egészségfejlesztéshez, egészségügyi ellátórendszer tervezéséhez nyújt közvetlenül felhasználható adatokat
• pszichiátriai kezeléshez való viszonyulás továbbra sem mentes az ellentmondásoktól
• miként ítéljük meg a mentális zavarokat?

• Nem különböznek a testi betegségektől, ezért a hagyományos orvosi modell szerint ugyanúgy kell őket diagnosztizálni, kezelési tervet felállítani, gyógyszerekkel megszűntetni a tüneteket
• Úgy kell kezelni ezeket a pszichikai zavarokat, amelyek pusztán orvosi kezeléssel nmem lehet meggyógyítani
• Szociális látásmód

A mentális betegségek megítélése történelmi koronként változott. Mindig az adott kor tudományos-technikai színvonalától és a paradigmaelvtől függött.

• testtől teljesen elkülönült lélek áll, ennek zavarai voltak a mentális betegségek különböző megnyilvánulásai
• okok között démonok, ördögök tevékenységei szerepeltek
• megbomlott lélek tébolyultságának következményei, de nem pszichikus kórképként definiált
• terápia is a lélek meghasonulása ellen irányult
• kezelés: ördögűzés
• mentális betegségek misztérium jellege

• ókori görögöknél is fellelhetők
• molekuláris biológiai felfedezések vezettek el a mentális betegségek koncepciójának forradalmasításához
• test és lélek két különböző
• test mint gép megismerhető, a lélek mint isteni való a tudomány számára örökké feltárhatatlan marad
• lélek: test/agy működésének terméke, biokémiai folyamatokban nem ragadható meg
• gyógyszeres terápia lehet
• semmiben sem különbözik az orvostudomány többi területétől sem módszertanában, sem pedig társadalmi megítélését tekintve

• bírálják mind az irracionális, mind pedig a tisztán biomedikális elemeket
• mentális zavarokban szerepet játszanak a szociális és pszichés faktorok
• kórtana nem ismerhető meg kizárólag szomatikus betegségek analógiájával, hiszen a diagnózis alapja a megváltozott viselkedés
• magatartás olyan bio-pszicho-szociális kategória amely nem írható le pusztán biokémiai képletekkel
• kezelés: gyógyszeres és pszichoterápiás módszerek

A lelkiállapot és az életminőség, sőt az egészségi állapot között nyilvánvalóan igen szoros a kapcsolat. Magyarországon a legalacsonyabb a várható élettartam. A hetvenes évek óta tartó folyamat felelős a mai lelkiállapot súlyos helyzetéért. Gyakoriak a magatartási zavarokkal, tehát a kóros lelkiállapottal összefüggő halálesetek. A sérülések, balesetek előidézésében a magatartási tényezők nagy jelentősége nyilvánvaló. Magyarországon kiugróan leggyakoribb az emésztőszervi megbetegedés miatt meghaltak aránya, és ezen belül az egyértelműen alkoholos eredetű májzsugor miatti halálozás. A statisztikai adatok a magyar társadalom súlyos funkciózavarait jelzik. 1989 óta fokozatosan csökkennek a magyarországi öngyilkossági arányok. Az egészséges társadalomban egészséges visszacsatolás, kölcsönhatás biztosítja az ember és környezete közötti egyensúlyt. Ha ez a folyamat már a gyökereinél sérül, önrontó körök indulnak el. Ezeket az önrontó köröket kell feltárnunk, és keresni a minél korábbi beavatkozás lehetőségeit. Az egészséges magatartás nem csak jó vagy rossz szokás, szoktatás kérdése, hanem alapvetően az életcélok és a megfelelő konfliktuskezelő, megbirkózási stratégiák eredménye. A csalás szerepe alapvető, mégsem fordítunk elég figyelmet a család egészséges szocializációt biztosító légkörére. Aki szülőjére számíthat, vannak életcéljai. A család megvéd az ellenséges beállítottságtól és a céltalanságtól is. A barátokkal való jó kapcsolat a lehangoltság, a depresszió ellen véd. A fiatalok számára fontos a kortárscsoport. Szükséges a társadalmi beavatkozás: a családok érzelmi stabilitásának támogatása, továbbtanulási lehetőségek, az iskola és a média szerepe a szociokultúrális azonosulás kialakulásában, az egészségügy és a gyógyszeripar szerepe.

A társadalom a klasszikus bűnüldözésen kívül is védekezik a bűnözés ellen (önvédelem, testőrszervezetek, polgárőrségek, vagyonvédelem). A fő szabályozó szerv a bűnüldözés, a rendőrség és a bíróságok rendszere, illetve a büntetésvégrehajtás. A felderített esetek száma nagyban függ a bejelentett esetek számától. Nagyon sok bűntettet nem jelentenek be és így nem válik hivatalosan ismertté. A bűnüldözés a büntetés, az elrettentés és a visszatartás révén hat. Az elrettentések hatásának csökkentése a bűnözés növekedését vonja maga után. Az elrettentést, visszatartást főleg a büntetések szolgálják. A társadalom tehetetlen a “fehérgalléros” bűnözéssel szemben. A visszatartó erő nem mindig optimális: (3 körülmény):

1. a szabadságvesztés túlzott szerepe büntetésekben (néha az anyagi büntetés hatékonyabb)
2. a halálbüntetés hatékonysága erősen megkérdőjelezhető (eltörölték a legtöbb országban)
3. a szabálytudat hiányossága (a jogi szocializáció a legtöbb országban tökéletlen)

Megoldásnak az alternatív megoldások tűnnek: pl.: szolgálat, munka révén történő megváltás, háziőrizet. Mind a kezelés, mind a megelőzés síkján pszicho- és szocioterápiás módszerek is használatosak. Fontos a humánusabb pszichológiai – viselkedésváltoztatási eszközökhöz folyamodni. Leginkább a vallási értékek körül formálódó intézmények hatékonyak. Még eredményesebb a reszocializáció, ha a közösség erőit is igénybe lehet venni. Fontos a többféle önkéntes segítő szervezet, a rokonság és a család is nagy segítség lenne. A fiataloknak izgalmas programokat biztosító foglalkozásokat, szociális és kommunikációs készségfejlesztést kell nyújtani megelőzési céllal. A megelőzés általános mentálhigiénés megelőzést jelent, a családi szocializáció erősítését, segítését, illetve az iskola és más nevelő intézmények pozitív szocializációs hatását (nevelési tanácsadás, családcentrikus szociálpolitikai ellátás). Ma lényegében a szexuális bűnözés megszűnt, a kiskorúak védelme, a testi erőszak tilalma, ill. a szexualitással kapcsolatos tiltott profitszerzés területére korlátozódott.

A drogfogyasztást sok országban büntetik. A kezelés, a gyógyítás lép mindinkább előtérbe. Bár gyógyszerekkel elő lehet idézni absztinens átmeneti állapotokat, a visszaesés valószínűsége nagy. A korszerűen szervezett alkohol. És drog betegellátás kellően hatékony ahhoz, hogy a megfelelő intézményeket érdemes legyen fenntartani. De nem elég hatékony a függőségek társadalmi méretű visszaszorításában. Jótékony, ha a pszicho- és szocioterápiás kezelés a Névtelen Alkoholisták (AA) csoportjaiban folytatódik. A függőségben szenvedők eredményes kezelése elképzelhetetlen a megfelelő rehabilitáció, reszocializáció nélkül. Mind az alkoholisták, mind a kábítószeresek esetében a jó rehabilitációs intézményeket gyakran az egyház tartja fenn, vallásos személyzettel, amelynek megfelelő motiváltsága, elkötelezettsége az eredmények fő tényezője. A megelőzés egyszerűnek látszik, hiszen “csak” a szer hozzáférhetőségét kell szabályozni (pl.: iszlám országok alkoholtilalma). A nyugati országokban próbálkoztak a hozzáférhetőség korlátozásával (amerikai szesztilalom a 20-as években), de nem vált be a szelíd korlátozás sem. Ma gyakorlatilag eredménytelennek tartják a kábítószerek elleni harcot, a termelés és a forgalmazás betiltását. Inkább igyekeznek felkészíteni a fiatalokat a drog- és az alkoholkínálat csábításai ellen, gyakoroltatják a tudatos szembenállást a droghasználattal. Személyiségfejlesztő szociális képességerősítő gyógyulással, neveléssel párosul ez a munka. Az alkohol okozta károk visszaszorításával kapcsolatosan a munkahelyi bázisú korai kezelésbevételen kívül terjedőben van a foglalkozáson belüli rehabilitáció. Az alkoholisták kezelésébe mindinkább bevonják a családot, a rokonokat, a barátokat. Leginkább a Névtelen Alkoholisták (AA) a hatékonyak. A szenvedélybetegségek terén a társadalom esetleg hamarabb talál megoldást, mint a klasszikus kontrollrendszerek, a rendőrség vagy az egészségügy.

Ma a pszichiátria igen kiterjedt ellátási rendszer, nemcsak kórházak, rendelők, hanem tanácsadó szolgálatok, személyiségfejlesztő, önismereti technikák is vannak. A kezelés módozatai között éppúgy ott van a terápia , mint a gyógyszer. A pszichiátria mai eszközeivel az érzelmi-indulati feszültség hatékonyan csökkenthető, a gyógyszeres viselkedéskontroll hamar beállítható. A megelőzés itt is ígéretes, a terápiás technikák kerülnek alkalmazásra. A megelőzés kiterjed a gyermekkori problémák, a család pszichológiai erősítéséig, terápiájáig. A hatékonyság azonban csak hosszútávon bizonyítható. A devianciákkal szemben a társadalom a saját szervezeti szöveteit próbálja erősíteni, hangsúlyt kapnak az öntevékeny csoportok, felelőssé és aktívvá válnak a közösségek, kiemelkedik a család, mint szocializációs ágens és mint alapvető életkörnyezet.

• elmeorvosok : itt ugyanolyan betegségről van szó, mint a testi betegségek esetében
• pszichiátria igen kiterjedt ellátási rendszer, amely nemcsak intézményeket foglal magába, hanem különböző szakmák rendeléseit, tanácsadó szolgálatait
• ellátatlan a lakosság nagy része, amely tünetei viselkedése, megnyilvánulásai alapján kezelést igényelne
• kezelés módozatai: pszichoterápia, gyógyszer
• a pszichiátria mai eszközeivel az érzelmi-indulati feszültség hatékonyan csökkenthető
• hosszabb távon azonban nem egyértelmű a pszichiátria hatékonysága, mivel a betegek gyakran visszaesnek
• hosszan tartó terápiát igényelnek
• egyéb módszerek: bizonyos kommunikációs technikák, csoportmódszer, viselkedésváltoztató eljárások használatosak az önsegítésben és az önkéntes segítésben is, terjednek a pszichoedukatív megközelítési módok is
• megelőzés itt is ígéretes perspektíva, mely kiterjed a gyermekkori idegrendszeri, érzékszervi károsodások gondos kezelésétől a szocializációs zavarok kiküszöbölésén át a család pszichológia erősítéséig, terápiájáig, illetve a korrekciós nevelés különféle formájáig
• végső soron társadalmi trendnek tűnik, hogy a devianciákkal szemben a társadalom a saját szervezeti szöveteit próbálja erősíteni
• az intézmények mellett nagyobb hangsúlyt kapnak az öntevékeny csoportok
• felelőssé és aktívvá válnak a közösségek
• kiemeli a családot mint szociális ágenst, mint alapvető életkörnyezetet

a társadalmi szolidaritás kötelékeinek erősödése látszik tehát a mai, korszerű társadalmi válasznak a deviáns jelenségekkel kapcsolatosan, mindinkább megelőző jelleggel