18. Kapcsolatszegény életstílus-csoport

A csoportjelleget az adta, hogy a kapcsolatszegény életstílus-klaszterbe soroltak többsége semmiféle kötődéssel nem rendelkezik. Elenyésző arányú a szűkebb család tagjaival vagy rokonokkal fenntartott rendszeres kapcsolat is. Másutt a szomszédoknak, barátoknak a szerepe helyettesíti a hiányzó vérségi kötődést, de a jelzett csoportnál ilyennel alig találkozhatunk.

A csoport fogyasztása a legtöbb szférában átlagos színvonalú. Átlagos a lakásberendezés színvonala, csupán a lakásban található tárgyak és a lakás komfortfokozata utal kissé az átlag feletti lakásmódra.

Leginkább a kapcsolatgazdag csoporthoz hasonlítható, azonban a lakás civilizációs szintje és az emberi kapcsolatok terén ellentétes a két életstílus-csoport. A kapcsolatszegény életstílus követői sajátos fogyasztási strukturájukkal nem illeszthetők pontosan be a fogyasztási prefernciák alapján kialakult hierarchiába. A többi csoporthoz viszonyított eltérés legfőbb oka ugyanaz, mint kapcsolataik hiányáé: két kultúra határára szorultak, helyzetük marginális.

Kétharmaduk lakóhelye város. A kapcsolathiány inkább városban termelődik, ugyanakkor a városi lakóhely általában együtt jár az átlagtól kedvezőbb lakáskörülményekkel. Azok a városiak kerülnek a kapcsolatok vákumába, akik faluról települtek be, a migráció következtében elveszítették kötelékeiket, és az új környezetben képtelennek bizonyulnak új kapcsolatok kialakítására. A falusias és városias értékkövetés határán vannak. Közülük sokan a közösségi hagyományokkal nem rendelkező lakótelepen laknak vagy nagyváros alvó negyedeiben élnek, mely övezet szintén inkább gátolja, mint segíti a közvetlen emberi kapcsolatok kialakulását.

A fiatalok ebben az életstílus-csoportban kisebb aránnyal találhatók meg. Az életkor előrehaladtával azonban egyre növekszik a kapcsolatszegény csoportba tartozók aránya, különösen erőteljes ez a nyugdíjazást követő időszaktól.

Mintegy másfélszer annyi nőt találunk a kapcsolatszegények között, mint férfit, s így ennél az életstílus-csoportnál tapasztalható a nemek közötti legnagyobb aránykülönbség.

A betegek másfélszeres eséllyel kerülnek a kapcsolatszegény életstílus-csoportba, mint az egészségesek. A mozgásképtelenséget jelző kategóriákban még az egészségesektől is alacsonyabb a kapcsolatszegény életstílus követőinek aránya.

A kapcsolatszegény életstílus követőinek harmada nyugdíjas.

Jelentős hányadot képviselnek a különböző munkás-kategóriák, valamint a kisegítő családtagok, háztartásbeliek, akik a családi gazdaságban a társadalomtól elszigetelten élnek és dolgoznak. Fele annyi eséllyel indul a segéd-, mint szak- vagy betanított munkások a kapcsolatszegény életstílus követői közé.

A kapcsolatszegény életstílust követők többsége 5-8 osztályt végzettek közül kerül ki, ettől magasabb végzettséggel a csoport negyede rendelkezik. Az általános iskolai végzettségtől kezdődően minél magasabb az iskolai végzettség, annál jobban csökken a kapcsolatszegények aránya.

Jelentős közöttük az alacsony jövedelemmel rendelkezők aránya. A jövedelmet mégis viszonylag kevesen egészítik ki második gazdasági tevékenységgel.

A kapcsolatszegény csoport jelentős részben falusi származású. Adatok szerint a falun születettek nagyrészt a nincstelenek, mezőgazdasági bérmunkások családjából származnak. A kapcsolatszegény életstílus erősen nincstelen, agrárproletár hagyományú csoport. Ezt látszik igazolni az apák rendkívül alacsony iskolai végzettsége is. Magasabb arányban találhatók itt az iskolába nem járt, gyakorlatilag analfabéta apák.

A kapcsolatszegénység sajátos társadalmi helyzet: migráció és/vagy presztízsmobilitás, rendhagyó családi állapot, egészségi károsodás, lakóhelyi elszigeteltség és más, a társadalomtól elvonó, elszigetelő életfeltétel következménye. Általában gyenge életfeltételek között termelődik, amikor már az egyén túllépett hátrányos helyzetén, szükségleteivel meghaladja a biológiai létfeltételek és civilizációs elemi szükségletek szintjét, de más, magasabb szükségletei még nem alakultak ki. E csoport preferenciáit csupán az jellemzi, hogy már elveti a régi kultúra közegét, de még nem fogadja el az új értékkövetést, vagy őt nem fogadják be az új közegbe.

19. Robotoló életstílus-csoport

Rendkívül sokat dolgoznak, de a sok munka számukra korántsem jólétet, színvonalas fogyasztást eredményez, ellenkezőleg: alig fogyasztanak.

Lakásuk valamennyi életstílus-csoporthoz viszonyítva a legszerényebb. Többségük olyan lakásban él, ahol legfeljebb egyetlen komforttényező található. Gyakran csak a minimális szükségletek tárgyai találhatók otthonukban.

A művelődés és rekreációs fogyasztás jelentősen visszaszorult aktivitásaik között. A munkaközpontú életstílusban az újságolvasás szinte az egyetlen intellektuális tevékenység. Az üdülés pedig szinte még ismeretlen, kialakulatlan szükséglet. Hétvégenként mozdulnak ki, amely elsősorban az emberi kapcsolatokat erősíti: rokonlátogatás, templombajárást jelent. Gépkocsival csak igen kevesen rendelkeznek.

A háztartási fogyasztás szigorúan tradíciókövető a robotoló életstílus-csoportnál. Ragaszkodnak a hagyományos, megszokott étkezési módhoz, s higiénés testkultúrális eszközhasználatuk sem utal modernizáló fogyasztásra.

Az emberi kapcsolatok bőségét élvezik a robotoló életstílus követői. Kapcsolataik általában kiterjed a szomszédokra, ismerősökre is, túljutnak a családi kötelékeken. Az alanyok háromnegyede gazdasági céllal is funkcionáló, kölcsönösen segítséget nyújtó kapcsolatokat tart fenn. Ezek a munkaorientált emberi kapcsolatok rendkívüli módon erősítik az összetartozás érzését, a munkakölcsön mintegy konzerválja a hagyományos közösségeket.

Valamennyi csoportét meghaladja a második gazdasági részvételük aránya. Nagyon sokat dolgoznak, mégis rosszul élnek. Alapvető kérdés, hogy mennyiben kényszer a sok munka ennél a csoportnál, s mennyiben tradíció követés. A jövedelmek a kényszerjellegre utalnak, hiszen a robotoló életstílust követők többsége a legalacsonyabb jövedelmi kategóriákban található, tehát többség valóban jövedelemkiegészítő munkavégzésre kényszerül.

Az iskolai végzettség adatai alapján az alacsony jövedelem tudáshiánnyal is magyarázható: az életstílus-csoport kétharmada nem végezte el a nyolc általánost.

A robotoló csoport kétharmada 46 év feletti. Az idős korral együtt a gazdasági kényszer mellett valószínűleg a megszokás is jelentősen motiválja az életstílus-csoport tagjainak fogyasztását.

A csoport többsége falun él, különösen sokan laknak külterületeken és tanyákon. A modernizációs mintáktól távol eső lakóhely kedvező feltételt nyújt a jövedelempótló mezőgazdasági munkák végzésére.

A döntően falusi származás és a lakóhely falusi értékek kontinuitását erősíti. Az apák többsége mezőgazdaságban dolgozott, a szülők mintáját viszik tovább a robotolók.

Az életstílus-csoport tagjai az apák örökébe lépve csaknem kizárólag fizikai munkát végeznek, jelentős aránnyal találhatók a csoporton belül már nyugdíjas, de még ma is sokat dolgozó fizikaiak.

Az életstílus-csoportba tartozó alanyok megőrizték, s tovább erősítik a tradicionális közösség összetartó erejét, így konzervatív hagyományokra épülő közösségükben aligha lesznek képesek a modernizációra, a civilizációs értékek átvételére. Szükségleteik nem jutnak tovább a biológiai szükségletek kielégítésének szintjénél. Ugyanakkor várható, hogy a csoport felhalmozásra takarékoskodó része megfeszített munkával elősegíti utódainak robbanásszerű modernizációját.

20. Elesett életstílus-csoport

Szinte valamennyi szférában hiányos fogyasztásuk a kedvezőtlen életfeltételek között élő népességi csoport életstílusára utal. Szűk választási lehetőséget engedélyező, hiányosan fogyasztó életstílust eredményeznek.

A hiányos életfeltételek legkeményebb jelzője a szegénység. A szegénység itt a szó eredeti értelmében gazdasági szükséget, hiányt jelent. Az elesett életstílus-csoport alacsony jövedelme nélkülözésre kényszerít.

A hiányok társadalmi egyenlőtlenségek következményei, melyek közül a legszembetűnőbb a lakóhelyi települések civilizációs egyenlőtlenségének hatása. Minél kisebb egy település, annál nagyobb a szűkös fogyasztók aránya. Falvakban a legszegényebbek is csak ritkán mentesülnek az önálló lakásszerzés, építkezés kényszere alól. Közel háromnegyedük falun él. A falun születettek aránya is igen magas. A legrosszabb a szétszórt településeken, a várostól távol élők helyzete.

A társadalmi fejlődés ellentmondásainak következménye, hogy az életkor előrehaladtával gyakran egy egész élet munkáját követően a hátrányok, hiányok nem csökkennek, ellenkezőleg növekednek. Míg a fiatalabb korosztályoknak a társadalom igyekszik az elfogadható fogyasztás lehetőségét biztosítani, addig az idősek számára a kor növekedésével egy kevesebbet nyújt.  Az elesett életstílus-csoportba tartozók több mint fele nyugdíjkorhatáron felüliek közül kerül ki. A nyugdíjas korúak negyede az elesettek közé tartozik.

Látszólag biológiai, a valóságban társadalmi egyenlőtlenség következtében közel kétszer annyi nő alkotja a vizsgált életstílus-csoportot.

A betegség következtében kialakuló hátrányos életfeltételeket a társadalom gyakran egyéni szerencsétlenségnek tartja. A betegséget többnyire az egyén életfeltételei szülték, amelyet a társadalom termelt, a láncolat nem szakad meg, mert a betegség további hiányokat szül. A vizsgálat hiányosan fogyasztó életstílus-csoportban található a felmért betegek közel ötöde, s így a hiányosan fogyasztó csoporton belül megközelítően kétszer annyi beteg, mint egészséges található. Kitűnik, hogy a társadalom nem képes kompenzálni a betegség hátrányokat és hiányokat előidéző hatását, elfogadja azt ténynek, megváltoztathatatlannak, a kompenzációt többnyire a családra és magára az egyénre hárítja.

A elesett életstílus-csoport alacsony átlagos iskolai végzettséggel rendelkezik, többségük nem végezte el a 8 osztályt. Újratermelődést jelzi, hogy a csoportba tartozó alanyok apjának iskolai végzettsége ugyanis 5 osztálynál kevesebb.

A társadalmi munkamegosztás rendszerében elfoglalt hely alapján az elesettek csoportjában a háztartásbeliek és alkalmi munkások, a nyugdíjasok és fizikai munkások három széles rétege emelkedik ki.

Adatok szerint a házasság védi meg leginkább az alanyokat a hiányos életfeltételektől.

A jelzett hátrányok: betegség, tudáshiány, öregség, külterületi lakóhely, rendhagyó családi állapot, szegénység összekapcsolódását ellenőrizték. Valóban halmozottan egymást erősítve jelentkeznek ezek az elesett életstílus-csoportnál. Egy hátránya  csak 17,5 százalékuknak van, következésképpen az elesettek zöménél két vagy több összekapcsolódó hátrány eredményezi a hiányos fogyasztást.

Az elesett életstílus-csoport választási lehetősége csak szűk határok között mozog. A jelzett hátrányok mellett csak létfeltételek által determinált élet valósulhat meg.