14. Felső mintakövetők életstílus-csoport általános jellemzői

A mintakövető életstílus-csoport tagjai megkísérlik követni a „felsők” életstílusát. Ezeket a mintákat, illetve elemeket gyakran a tömegkommunikációs eszközök által közvetített divatos fogyasztással egészítik ki. Igyekeznek mindent átvenni, amire feltételeik lehetőséget adnak, emiatt életstílusuk kevésbé egyéni, színes, stilizált, mint a többi csoporté.

Legalapvetőbbnek a lakás civilizációs szintjét tekintek. Csaknem ugyanannyian élnek közülük jó lakáskörülmények között, mint a kedvezőbb életfeltételű csoportokban. Jelentős aránnyal találjuk azokat a berendezési tárgyakat is, amelyek művelődés orientált életstílusra vagy legalábbis mintáinak elfogadására utalnak.

Művelődési aktivitásaik még főleg a lakás falain belül maradnak, az eljáró aktivitási formák ettől lényegesen alacsonyabb szükségletre utalnak. A csoport relatíve jelentős intellektuális érdeklődését a könyvolvasók magas aránya jelzi. Otthon már úgy élnek, hogy számukra vonzó mintát jelentő életstílust képesek legyenek megvalósítani.

A divat és a modernizációs mintakövetés hatását leginkább a gyakran reklámozott higiénés, testkulturális eszközök kiemelkedő arányú fogyasztása jelzi.

A háztartási fogyasztás elemei közül az étkezés is modernizálódik, azonban ezen a területen mérsékeltebb a divatkövetés dinamikája, s erősebb a családi tradíció, emiatt a felső két csoport és a mintakövetők távolsága is némileg nagyobb, mint a higiénés fogyasztás területén.

A mintakövetők jelentős aránnyal találhatók az üdülők és a kirándulni járók között. A hétvégi programot, kirándulást nagymértékben segíti, hogy jelentős arányban birtokolják a rekreációt elősegítő javakat is.

Az intellektualizálódás intézményhez kötött formái kisebb értéket képviselnek számukra, emiatt ezt még elutasítják a felsők mintájából.

A mintakövetők iskolázottsági szintje az előzőekkel történő összehasonlításban lemarad. A mintakövető életstílus-csoport törzsét a nyolc általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek adják. Ugyanakkor a nagyon alacsony iskolai végzettségűek csak elvétve követik ezt az életstílust.

A csoport kétharmada városban él.

A divatra, modern minták követésére mindig rugalmasabban reagálnak a fiatalok, mint az idősebbek. Ezt az életstílust főként a középkorúak követik.

A csoport foglalkozási összetételében az előző életstílushoz képest kisebb a szellemi munkavégzők aránya. Mintegy harmada végez szellemi munkát, s közöttük is elvétve található diplomás értelmiségi. Jelentős a szakmunkások aránya is, akik a következő harmadot adják. Az utolsó harmadban találhatóak a betanított munkások és kvalifikált nyugdíjasok.

Gyakori a mintakövető családokban, hogy legalább az egyik kereső munkás, sőt a csoport közel felénél férj és feleség is munkásként dolgozik. Vagyis elsősorban a jó jövedelmű ipari munkások és szakképzetlen szellemiek civilizációs igényű fogyasztásorientált életstílusa a mintakövető.

Származásuk, neveltetésük a művelődés alacsonyabb családi értékelését jelzi, mint a felső csoportoké. A csoportba tartozó alanyok apjának háromnegyede 6-11 osztályt végzett, többségük tehát az egykori munkások, alkalmazottak leszármazottai.

15. Családorientált életstílus-csoport

A családi presztízsre, az utódok segítségére orientált életstílus követői életük vezérlőjévé tették a gyermekközpontúságot. A gyermekeik intellektuális képzése, nevelése érdekében az elit életstílus-csoporthoz hasonló mértékben járatják közép- és felsőfokú intézménybe a gyermekeiket.

A többség igen jó lakásviszonyokat mondhat magáénak. A lakásberendezés hasonlóképpen színvonalas, biztosítja a gyermek intellektualizálódásának keretét, feltételét.

Az intellektuális aktivitás csak a lakáson belüli formákra szűkül, a rekreáció pedig jobbára hiányzó szükséglet. A családi belföldi üdülést a gyermekközpontú értékrendszer hatására találjuk az átlagostól kissé magasabb értékkel.

A családi szokások az életstílus jellegének megfelelően rendkívül erős kohézióra utal.

Az utódsegítés egyik leglényegesebb formája a fiatalok lakáshoz juttatása. Ezen életstílus-csoport tagjai adtak legnagyobb arányban nagyobb összeget gyermekeiknek lakására, illetve juttatták beköltözhető lakáshoz őket.

A felnőtt gyermekeket a családalapítást követően  is segítik. Fontosnak ítélik az otthont, a berendezést, hogy a gyermek kényelmesen készülhessen a szülőkénél magasabb pozíció elérésére, de visszafogják a családi fogyasztást, ahol csak lehet, s elutasítanak minden modernizációs többletkiadást, divatos fogyasztást. A visszafogott fogyasztás ellenére általános a csoportban, hogy jelentős arányban második gazdasági tevékenységet végeznek, azonban a többletmunkából származó jövedelmet is utódaik presztízsének emelésére fordítják.

Az utódok segítése elsősorban kedvező jövedelmi viszonyokat, gazdasági erőt feltételez.

A családi presztízsre, szerzésre orientált életstílus követői sem a nagyon alacsony, sem a nagyon magas iskolai végzettségű alanyok között nem találhatók jelentős aránnyal. A középső iskolai fokozatok jómódú alanyainál emelkedik ki legerőteljesebben ez a sajátos presztízsorientált életvitel. Különösen szembetűnő azoknak az igyekezete gyermekük segítésére, akiknek maguknak sem sikerült valamilyen végzettséget szerezniük, lemaradásukat, saját lehetőségeik elmulasztását érezve, gyermekeik felemelésével kívánnak kárpótláshoz jutni. Így a családorientált csoporton belül a 8 általánossal rendelkezők és az érettségizettek adják a többséget.

A városban lakóknak inkább van módja a családorientált életstílus követésére, míg a születési hely szerint a falusi származás dominál.

A családorientált életstílust követők többsége legalább középkorú, akik elfogadják megközelítőleg véglegesnek azt a pozíciót, amit a társadalom osztott rájuk.

Azon foglalkozási csoportokhoz tartozók követik elsősorban ezt az életstílust, akik jelentős anyagiakkal rendelkeznek és/vagy érzik, hogy az anyagiakhoz feltétlenül szükséges az intellektualitás, iskolai végzettség is. A csoport törzsét a feltörekvő munkáskategóriák tagjai adják. Jelentős a visszafogott, konzervatív fogyasztással gyermekeiket segítő nyugdíjasok aránya, s gyermekeik presztízsének, végzettségének emelkedéséért jelentős áldozatra is képes szakképzetlen szellemieké.

A családorientált életstílus-csoport ambíciózus értékkövetését többnyire gyermekkori családjából örökölte. Az apák iskolai végzettsége 6 osztálytól a szakmunkásképzőig terjed. Főleg egyéni gazda, munkás, kisiparos családokban nevelkedtek a családorientált életstílus-csoport tagjai.

16. Tárgyorientált életstílus-csoport

A életstílus-csoport követőinek fogyasztásában egyetlen domináns terület emelkedik ki a lakás, az otthon a maga tárgyaival. Lakásuk színvonala, komfortfokozata, civilizációs-kulturális szintje az általunk vizsgált paraméterek alapján az elit csoportéhoz hasonló. Civilizációs berendezési tárgyak is többnyire megtalálhatók a vizsgált csoportnál legalább közepes vagy ennél is magasabb szinten.

A művelődés már kialakult szükséglet, érték, azonban a lakáson belüli intellektualizálódás a jelentősebb, az eljáró aktivitási formák  mintegy negyedét érintik csupán. Az előző csoporthoz viszonyítva jelentősen alacsonyabb a kirándulók, az üdülni járók és a nyaralóval rendelkezők aránya. A lakás csökkenti az eljáró aktivitási formákat, így a rekreációt is.

A csoport tagjai nem igényesek a háztartási fogyasztás területén. Különösen a higiénés fogyasztás jelez hiányokat, hiszen mindössze a csoport negyedét sorolhattuk a területen az igényes, modernizációs mintákat követők közé. A fogyasztási szférák vizsgálata jelezte, hogy a tárgyorientált csoport számára a legnagyobb jelentőséggel a lakás bír. Számukra az életteret a lakás és a munkahely jelenti. Ez az életstílus a tárgyakkal gazdagodás kultuszát teremtve visszaszorítja az érzelmi kötelékek szerepét, a családi szokások fontosságát. A tárgyorientált életstílus-csoport fogyasztási adatai a lakáskomfort olyan magas színvonalát jelezték, hogy a többség lakóhelyét városban sejthettük. Ugyanakkor sok olyan városba került, falun született alany van ebben az életstílus-csoportban, akik többnyire túljutottak a beilleszkedés első fázisán, ma már korszerű lakással rendelkeznek, s ezt követően bezárkóznak, életcéljuknak az otthon teremtését, gondozását tekintik. Közöttük találjuk a lakótelepi lakással rendelkezők legszélesebb csoportját.

A legfiatalabb korosztály tagjai közül még alig rendelkeznek önálló otthonnal, így a tárgyorientált életstílus követőinek háromnegyede a középső korosztályokban található, s ezen belül is a törzset 26-35 évesek adják. Jövedelmükben nagy a szóródás. Hasonló aránnyal szerepelnek a csoporton belül az alacsony, a közepes és igen jó jövedelemmel rendelkezők. A felmértek átlagához viszonyítva kevesebben egészítik ki a jövedelmüket második gazdasági tevékenységgel.

A viszonylag erősen szóródó jövedelmek mögött a kvalifikáció, az iskolai végzettség eltérő csoportjait találjuk. Közel harmaduk legalább érettségizett, noha a csoport gerincét a 8-11 osztályt végzettek adják. Az életstílus-csoport egészének szakmai kvalifikáltsága nem túl magas, hiszen jelentős a csak 8 általánossal rendelkezők aránya is. A foglalkozás szerinti legszélesebb csoportot a szak- és betanított munkások adják. A többség fizikai munkás, s csak mintegy harmaduk végez szellemi tevékenységet.

Származás szerint többnyire fizikai munkások utódai, s az apáknak még harmada sem dolgozott a mezőgazdaságban. A tárgyorientált életstílust követők jobban értékelik a szabadidő otthoni kikapcsolódást nyújtó formáit, nem végeznek keresetnövelő többletmunkát. A szülők nem a legszegényebb társadalmi csoportokat képviselik, inkább hagyományozták a kispolgári lét utáni vágyat és a máraorientált életvitelt, mint az aszkétikus munkavégzéssel gazdagodás kistulajdonosi mentalitást.

A csoport tagjai között az otthoni környezet civilizációján, nyugalmán kívül jelentősebb igényekkel még nem rendelkező alanyokat találjuk. A modernizálódás beszűkítette az emberi kapcsolatokat, a szerzésorientált életstílust visszaszorítja az érzelmi motívumokat, de intellektuális individualizálódást még alig fejleszt.

17. Kapcsolatgazdag életstílus-csoport

Az életstílus követői intenzív kapcsolatot tartanak fenn családon kívüli személyekkel. A kapcsolattartást gazdasági célracionalitása, s ebből fakadó munkakölcsön erősíti. A városi értékpreferenciák helyett falusiakkal találkozunk. A legszembetűnőbb elmaradást a lakáskörülmények jelzik. A csoport háromnegyede komfort nélküli lakásban él, következésképpen civilizációs lakásszükséglete alacsony szintre kényszerül. A lakásfogyasztás színvonala többnyire alakítja a tárgyi kulturális környezetet. A lakásberendezés döntően közepes szintű vagy jobb a csoport tagjainál, ezáltal jóval színvonalasabb, mint maga a lakás.

A életstílus-csoport intellektuális fogyasztásának mértéke alig marad el a többi életstílus-csoportokétól. Náluk is a napi sajtó- és könyvolvasás jelentősebb, az eljáró aktivitási formák közül még a moziba járók aránya is relatíve alacsony. A rekreációs fogyasztás az intellektuális tevékenységeknél alacsonyabb mértékben valósul meg. Az üdülés már megjelent. Az átlagtól kisebb a gépkocsi tulajdonosok aránya.

A háztartási fogyasztás adatai jelzik, hogy modernizálódó vagy konzervatív értékkövető-e a vizsgált életstílus. A csoport mintegy háromnegyede közepesen vagy színvonalasan fogyaszt e területeken, tehát megkísérlik követni a modern mintákat. Sokkal erősebb hagyományokon nyugszik az étkezés a lehetőségek ellenére is nehezebben változik, erősebben őrződnek a tradíciók. Legalább közepes vagy jobb étkezési fogyasztás jellemző a csoport többségére. Az emberi kapcsolatok nyitottsága a hagyományos közösségi kapcsolatokat erősebben és időben tovább megőrző falusi eredetre utal. Kisvárosban már inkább, de jelentős mértékben csak falusias településen jelentkezik. Úgy tűnik, hogy a falusi lakóhely, többnyire születési hely is.

A jövedelmi adatok szempontjából jelentős a legalsó jövedelmi fokozatba tartozók hányada, de nem elhanyagolható a magasabb jövedelemhez jutóké sem. A jövedelem kevés szerepet játszik abban, hogy ki követi a vizsgált életstílust. Többségük második gazdasági tevékenységgel is kiegészíti jövedelmét.

A vizsgált életstílus-csoport többsége 9-11 osztályt végzett, de szintén jelentős az ettől is magasabb végzettséggel rendelkezők aránya. Iskolai végzettségük magasabb az átlagos falusi iskolázottság szintnél.

A életstílus követői nagyrészt fiatalok: kétharmaduk 45 év alatti. Jellemző, hogy a 18-25 éves korosztály több mint ötöde ennek az életstílus-csoportnak a tagja. Legidősebb korosztály kivételével valamennyi korosztály jelentős aránnyal képviselteti magát a kapcsolatgazdag életstílus követői között.

A foglalkozási adatok munkástöbbségre utalnak. A legnagyobb a kétkezi munkások, főleg szak- és betanított munkások együttes aránya. Nem jellemző a szellemi munkakört betöltőkre, csoporton belüli arányuk alacsony. Nagyon sokan üzemben, gépen dolgoznak. Ezen csoport elsősorban a paraszti sorból kilépő falusiakat tömöríti.

Szüleik sem kizárólag parasztok voltak. Mintegy felének mezőgazdasági munkát végzett az apja, de sokuknak már a szüleik kétlaki életet éltek, falun élő ipari munkások voltak.

A csoport iskolázottsága, jövedelme, munkamegosztási pozíciója nem indokolja a hiányos lakáskörnyezetet, ezt inkább a megszokással, tradicionális értékekkel, a fogyasztást visszafogó paraszti hagyományokkal magyarázható. A csoport tagjai már intellektualizálódtak, de civilizálatlan körülmények között élnek. Falun kívül vállalnak munkát, de nem akarják, nem tudják elhagyni a falut, a falusi közösséget.