Kognitív disszonancia (Festinger)

 

FESTINGER - kognitív disszonancia elmélet

Olyan helyzet, melyben valakinek a hiedelmei vagy attitüdjei ellentmondanak egymásnak vagy a személy viselkedésének. Amikor kognitív disszonancia keletkezik, a személy arra motivált, hogy valamilyen módon csökkentse a feszült, kényelmetlen érzést. A kognitív disszonancia érzése a viselkedési inkonzisztenciából ered. Pl.: dohányzó ember, aki tud a dohányzás kellemetlen és sokszor halálos következményeiről.

Disszonancia csökkentésének módjai:

·         Viselkedés megváltoztatása ® leszokik a dohányzásról

·         Az attitüdök és hiedelmek megváltoztatása ® figyelmen kívül hagyja az érveket

·         Forrás meggyőzése ® pl.: rászoktatja a feleségét is a dohányzásra, így az már nem piszkálja többet

·         Forrás leértékelése ® ”nem mondanak igazat a kutatások, hiszen azokat a gyógyszergyárak pénzelik, annak érdekében, hogy megvegyünk mindenféle dohányzásról leszoktató vackot”

·         Külső támpont keresése ® ”nagyapám is dohányzott és 92 évig élt!”

·         Bagatellizálás ® „valamiben úgyis meg kell halni”

 

IV/2. Mit jelent a kognitív disszonancia?

A kognitív (tapasztalati) mező az egyén tudattartamát meghatározott alakzatba rendezi oly módon, hogy ne legyen benn ellentmondás, össze nem illődés. Ha valakivel olyan tudattartamot akarunk elfogadtatni, mely a másik meglévő tudattartamával összeegyeztethetetlen, akkor disszonancia, kellemetlen érzés keletkezik. A kognitív disszonanciát minden olyan esetben átérezzük, mikor két egymással ellentétes tudattartalmunk, gondolatunk, hiedelmünk, véleményünk van. Különösen akkor keletkezik erős pszichés feszültség, amikor az egymással ellentétes tudattartalmak mindegyike az énre vonatkozik. Ez ellen a kognitív mező úgy védekezik, h felkínált közleményt nem fogadja be, vagy az egymással ellentétes tudattartalmak egyikét leértékeli. Az attitűdök egyes elemei közötti viszont, egymás közötti kapcsolataikat az egyensúly elve szabályozza.

IV/3. Kinek a nevéhez fűződik a kognitív disszonancia redukciójának leírása?

Leon Festinger 1957-ben írta le először a kognitív disszonancia elméletét, mely annak tv-szerűségeit határozza meg, h miképpen ésszerűsítjük, racionalizáljuk cselekedeteinket. A személy a lehető legkönnyebb módon igyekszik valamelyik vagy mindkét egymásnak ellentmondó tudattartalmát megváltoztatni oly módon, h azok egymással jobban megférjenek. Ekkor kezdődik a ferdítés, tagadás, önmagunk és mások megdumálása, az ésszerűsítés, mivel az emberek arra motiváltak, h aktívan keressék az attitűdjeikkel egybehangzó, és kerüljék az attól eltérő információkat. A kognitív disszonancia csökkentésére irányuló motiváció jelentősen befolyásolja döntéseinket.

IV/4. Az elmélet szerint milyen módszerekkel igyekszünk feloldani a kognitív disszonanciát?

Helytelenség belátása: annak belátása, h mégsem vagyunk annyira értelmesek, h az ember esendő és bűnös, h nem racionális lény, stb.

Helyesség megerősítése: önmagunk meggyőzése arról, h amit teszünk nem értelmetlen, h helyes.

Ehhez két dolgot kell előrebocsátani:

Az emberi gondolkodás egyik működési sajátossága, h kognitív energiával takarékosan bánik, és mindig a lehetőség szerinti rövidebb utat választja.

Igyekszik gondolkodási erőfeszítéseinket éppúgy racionalizálni, mint a testieket, így próbálva ésszerűnek mutatkozni magunk és mások szemében.

IV/5. Milyen személyiségbeli különbségek találhatók az önigazolásra való hajlam tekintetében?

Azonnali és ellentmondást nem tűrő konszonanciára (belső összhangra, harmóniára) törekvés: minden, az énkép ellen irányuló információ azonnali visszautasítása.

Külső segítséget igénylő, határozatlan személyiség: olyan befogadó, aki nagyon hálás, ha talál egy olyan kommunikátort, aki elvégzi helyette a racionalizálás agymunkáját, igazolja cselekedeteit, szándékait, attitűdjeit.

Vegyes hajlandóság: nem spórolja el az ésszerűsítés csapdájának kikerülését, a reális ön- és helyzetismeret az elsődleges igény, a pozitív énkép fenntartásához nem fogadja el a mindenáron való önigazolás energiatakarékos útját.

IV/6 Melyek azok a legjellegzetesebb szituációk, melyek kognitív disszonanciát idéznek elő?

Döntések igazolása: döntés előtt az emberek lényegesen elfogulatlanabbul és körültekintőbben ítélik meg a kérdést, utána azonban már a döntés helyességét próbálják igazolni, mely tendencia a döntés nagyságával, nyilvánosságával és visszavonhatatlanságával erősödik.

Erőfeszítések igazolása: minél nagyobb erőfeszítést teszünk egy cél elérése érdekében, annál inkább hajlamosak vagyunk cselekedetünk utólagos igazolására, az áhított cél felértékelésére, az ellentétes információk elutasítására.

Túlzott vagy elégtelen külső igazolás: h viselkedésünkre megfelelő külső igazolással rendelkezünk, akkor nincs szükség arra, h viselkedésünknek belső okot tulajdonítsunk. Ha nincs megfelelő külső igazolás, akkor hajlamosak vagyunk belső igazolást keresni. Ha egy önmagában is vonzó, érdekes feladatnak túlzott külső igazolása van, hajlamosabbak vagyunk kevésbé érdekesnek találni.

Nyilvános elköteleződés igazolása: minél nagyobb fokú él minél több ember előtt történik elköteleződés, annál nagyobb a hajlam a döntés utólagos igazolására.

Erkölcsi viselkedés igazolása: a kísértés, ha csak megjelenik az ember életében, mindenképpen önigazolási folyamatot indít el, mely sajnos gyakran mások rovására történik.

IV/7. Mely tényezőktől függ az, h milyen erőfeszítéseket teszünk döntéseink utólagos igazolása érdekében?

A kognitív disszonancia csökkentésére irányuló motiváció jelentősen befolyásolja döntéseinket, mivel az emberek arra motiváltak, h aktívan keressék az attitűdjeikkel egybehangzó, és kerüljék az attól eltérő információkat. Döntés előtt az emberek lényegesen elfogulatlanabbul és körültekintőbben ítélik meg a kérdést, utána azonban már a döntés helyességét próbálják igazolni, mely tendencia a döntés nagyságával, nyilvánosságával és visszavonhatatlanságával erősödik. Hajlamosabbak vagyunk döntéseinket igazolni abban az esetben, ha mások előtt hoztunk, vagy ha már nem lehet megmásítani, mintha csak magunk tudnánk, miképpen határoztunk. Ha a döntés megváltoztatása jelentős presztízsveszteséggel járn

V/6. Mi a kognitív megközelítés alapgondolata

A befogadó nem passzív, kötelességtudó és engedelmes alanya a meggyőzésnek, hanem aktív résztvevője. A közlő a meggyőzés során kihasználja a kognitív disszonancia eloszlatásának kényszerét. Az ésszerűsítés csapdáját kihasználó meggyőzés a következő:

A közlő szándékosan kognitív disszonanciát teremt, fenyegetve a befogadó önbecsülését – lelkiismeret-furdalást kelt, szégyenkezésre készteti, kétszínűnek vagy megbízhatatlannak minősíti.

A közlő olyan megoldást kínál, mellyel a kognitív disszonancia megszüntethető, ha egyúttal a befogadó azt teszi, melyre a közlő beszéli rá.

V/7. Hogyan próbálja meg csökkenteni a befogadó a közlő által keltett kognitív disszonanciát?

A befogadó megpróbálja csökkenteni a kommunikátor hitelességét.

Ellenérveket, ellenpontokat gyűjt.

Ha legalább egy társat talál a hallgatóságban, aki osztozik véleményén, mindketten jobban ellenállnak a befolyásolásnak.

Egyszerűen igyekszik figyelmen kívül hagyni a hallottakat, nem figyel a kommunikátorra.

V/8. A kognitív modell szerint miképpen lehet sikeres a kommunikátor?

A közlő éppen megfelelő mértékű kognitív disszonanciát kelt a túl erős változtatás kényszerének fellépéséhez.

A közlő mindig legyen hiteles.

A közlő tanácsot ad a disszonancia csökkentésére, méghozzá úgy megfogalmazva, h egyrészt ne legyen a befogadó számára irreálisan nehéz annak megfogadása, másrészt tartalmazzon pontos instrukciókat.

 

Kognitív stílus. Nyílt és zárt gondolkodás (Rokeach). Előítéletes gondolkodás

·                       Előítéletes gondolkodás Adornó – lásd fentebb

·                       Nyílt és zárt gondolkodás Rokeach: nézeteink sajátos módon szerveződnek, nézeteinket három szinten vizsgálhatjuk:

1.                     értékelési szint: két, egymással összefüggő rendszer: az elfogadott és az elutasított nézetek rendszere,

2.                     tartalmi szint: mi központi és mi perifériás a gondolkodásban,

3.                     idői szint: milyen időperspektívában gondolkodik a személy.

Értékelési szint

Meghatározó, hogy az egyénmennyit tud azokról a dolgokról, melyeket elutasít. Általában több érvet tudunk felhozni az elfogadott nézetek mellett.

ZÁRT gondolkodású személy:

Ø       Ítéletei differenciálatlanok, izoláltak.

Ø       Logikailag egymásnak ellentmondó nézetek vannak egymás mellett.

Ø       Elfogadott és elutasított tételek közti hasonlóságot nem veszi észre.

Ø       Ellenérveket figyelmen kívül hagyja, hárítja.

Ø       Nem képes új dolgok befogadására.

Ø       Elvész a részletekben, gyakran ezeket tekinti az egész helyett.

Ø       Átveszi a hatalmi személyek vélekedéseit, igyekszik elkerülni a bűntetést.

NYÍLT gondolkodású személy:

Ø       Információ felvételét és feldolgozását a logika vezérli.

Ø       Nem a hatalom alapján dönt, hanem belső értékei vezérlik.

Ø       Jó a lényegkiemelő képessége.

Ø       Ellentmondásoktól mentesen képes gondolkodni.

Ø       Meglehet győzni véleménye helytelenségéről észérvekkel, képes új dolgok befogadására, nézetei korrigálására.

Tartalmi szint

Ide tartozik, hogy mit gondol a világról, vannak cáfolhatatlan alapigazságok, melyek a központi szférát jelentik, és vannak a tekintély által képviselt tanok, melyek a perifériás szintet jelentik.

ZÁRT gondolkodású személy:

Ø       A világ fenyegető, félelemmel teli, veszélyes.

Ø       Szorongását hatalmi törekvésekkel igyekszik leküzdeni.

Ø       Alapelvei bizonytalanok, görcsösen és kritikátlanul ragaszkodik a tekintélyhez.

Ø       Alapelvei nem túl személyesek, személyes tapasztalatait igazítja a tanokhoz.

Ø       Keresi az igazi vallást, eszmét, ha úgy érzi, hogy rátalált, mereven ragaszkodik hozzá.

Ø       Aki nem osztja nézeteit, az becstelen, csaló, ellenség.

NYILT gondolkodású személy:

Ø       A világ barátságos, kellemes.

Ø       Toleráns, empatikus.

Ø       Az eszmék, tanítások lényegét megszűri, nem veszi át kritikátlanul, keresi a személyes jelentést.

Ø       A személyes tapasztalat számára fontosabbak, ezek tükrében értékeli az eszméket.

 

Idői szint

ZÁRT gondolkodású személy

Ø       Szűk időperspektívát használ.

Ø       Eltéved valamely dimenzióba, valamelyik hangsúlyossá válik.

távoli, megszépítő múltba réved, pl.: öregember a múltban,

vagy a csodaváró, boldog, eljövendőbe, pl.: utópiákban gondolkodik,

csak a jelenben él, pl.: hippimozgalmak

NYÍLT gondolkodású személy

Ø       Itt és most tapasztalata a fontos.

Ø       Nem feledi a múltat és szem előtt tartja a jövőt is.

Ø       Tág időperspektívát használ.

 

Személyközi vonzalom. Vonzalomelméletek

A személyközi vonzalom integrált modelljeinek elemei

1. Csereelmélet: (Thibault és Kelley)

A személyi javak áramlása meghatározó, abszolút és relatív összehasonlítási szintek vannak:

- sok ilyen van, de nem minden kapcsolatot lehet erre az elvre redukálni

- nem definiálja ezen kívül a haszon és a költség fogalmát sem illő részletességgel

- minél személyesebb egy kapcsolat, annál kevésbé valószínű, hogy érvényesül

2. Hasonlóság (Newcomb): a baráti kapcsolatokban az értékelhető ítéletekben tapasztalt hasonlóság
3. Mélylélektani magyarázatok: a korai szocializációs tapasztalatok szerepét hangsúlyozzák, főleg az irracionális jellemzők terén.
4. Téri közelség: ha minden más azonos, a téri közelség számít (Newcomb).
5. Személyi tulajdonságok: (Davis alapján)

a)       a testi megjelenés, külső: holdudvarhatások, szépség „tiszta szépség” – „csonka tökély”

b)      lelki hasonlóság fontos, de előfordulhatnak az összeillés mentén történt szerveződések is „domináns – visszahúzódó”

c)       státusz alapján történő szerveződés: a státusz hasonlósága gyakran előfeltétel

d)      csereértékek: a csereképes értékek megléte (szépség, gazdagság, hatalom, tudás, stb.) szerepe.

Kulcsmomentum: tud-e a pár közös tevékenységi kört kialakítani.

e)       önfeltárás szerepe: a kapcsolat intimmé tételében fontos

f)        attitűd, nézet, meggyőződés szerepe: közös attitűd, nézet és meggyőződés sokszor következmény

6. Összeillés és taszítás:

a)       taszítás és annak leplezése

b)      összeillés: a korábbiak alapján nem más, mint a megfelelő csereértékek párosítása

7. Intimitás

Előfeltétele az, hogy állandósuljon a kölcsönös szenzitizáció. Minél régebbi egy kapcsolat annál inkább a eltárgyiasító intézmények működése szerint alakul. Ilyen például a házasság.

- a kapcsolat több, mint a részek összege, új minőség kialakulása

- közös titok, közös prezentáció, kizárólagosság

- a kapcsolat mitológiája, ami aztán bemerevítheti a kapcsolatot

A személyközi vonzalom kutatói szerint a jó kapcsolat konfliktusos, feszültségteli viszony, ahol az intézmények és a megállapodások megváltozása e konfliktusok mentén zajlik.

 

A kommunikáció alapfogalmai, a hatékony kommunikáció; a meggyőzés

A kommunikációnak két fontos eleme van. A feladó, aki kódolja az üzenetet, amely egy csatornán keresztül átvitelre kerül a vevőhöz, aki dekódolja. A kommunikáció dinamikus, kétirányú folyamat, amelyben az üzenetek küldése és a partner figyelése egyszerre van jelen.

Nyelv: A nyelv a legtöbbször az interakcióban van jelen. Néhány alaptulajdonsággal jellemezhető:

-            leválasztottság ® közvetlenül nem jelenlévő dolgokra utalhat

-            nyitottság ® új jelenségeket alkothasson

-            hagyományozás ® képes új szimbólumok, üzenetek tanulása

-            kettős mintázottság ® véges számú szavakból

® végtelen számú üzenetet hozzon létre.

 

A nyelv nemcsak külső kommunikációban van, hanem a belső kommunikációban is eszköz, gondolkodásban és a világ reprezentációjában, rendszerében használjuk. A társas érintkezés legfontosabb mozzanata a megszólítás. A megszólítás két formát követ: a státusz és a szolidarítás formáját. A nyelv mindig partnerek közös tudására épít. Minél közelebbi kapcsolatban áll a feladó és a vevő, a nyelv annál specifikusabb.

A személyközi kommunikációnak a nagyobb része a nem-verbális kommunikáció. A nem-verbális kommunikáció képessége tanulás útján alakul ki. Sokkal közvetlenebb és automatikusabb, mint a verbális kommunikáció. Hatékonyabban továbbítják az attitűdöket és érzelmeket.

Ha a verbális és nem-verbális üzenet ellentmond egymásnak, akkor a nem-verbális üzenetet fogjuk valódinak tekinteni. A nem-verbális üzenetekre kevesebb tudatos kontroll hárul.

A nem-verbális funkciók:

-            a társas helyzet kezelése

-            énmegjelenítés

-            érzelmi állapotok közlése

-            attitűdök kommunikációja

-            csatorna ellenőrzés

A társas érintkezésben azokat az attitűdöket, amik ideiglenesek és pillanatról pillanatra változnak kizárólag nem-verbális úton közöljük. Ezek nemcsak az attitűdre vonatkozó információk hordozói, hanem a társas helyzet kezelésére is szolgálnak.

Kognitív technikák a meggyőzésben: