1. A szociológia kialakulása és kezdetei

A szociológia mint tudományos megismerés. A szociográfia és szociológiai közötti különbség. A szociológia társtudományai. A pozitivizmus. August Conte. Módszertani monizmus. G. H Spencer evolúciós elmélete. E. Durkheim: társadalmi tények és kényszerek fogalma. Az összehasonlító módszer alkalmazása a kutatásban. A mechanikus és organikus szolidarítás. A szociológia kezdetei Magyarországon

A szociológia a modern társadalom kritikai önreflexiója. (Szelényi Iván)

A szociológia a társadalmi struktúra és fejlődés törvényszerűségeinek megismerésére törekvő tudomány. (Jan Szczepanski)

A szociológia, mint tudományos megismerés.

A szociológia a társadalmak felépítésével és működésével, a társadalmakat alkotó egyének, csoportok, szervezetek, intézmények jellemzőivel foglalkozó, empirikus irányultságú tudomány.

Szociológia:

Társadalmi kultúra és fejlődés törvényszerűségének megismerésére törekvő tudomány.

A szociológia a modern társadalom etikai önreflexiója (Szelényi Iván)

Szociográfia:

Szépirodalmi művekben leírt társadalmi változások. pl: Moldva

Társtudományai néprajz, demográfia, statisztika.

A szociográfia alapítói (19.sz.)

-         a francia August Conte

-         angol Herbert Spencer

August Conte (1798-1857)

A szociológia a természettudományhoz hasonló tudománnyá kell, váljon. Ezt az új tudományt nevezete el társadalmi fizikának. Előmozdítani a fejlődést folyamatos korrekciókkal.

Az emberiség fejlődése három szakaszon megy át:

1.      Teológiai szakasz: valódi elképzelések (papok)

2.      Metafizikai korszak: elvont gondolatok, filozófiai magyarázatok.

3.      Pozitív korszak: természettudományos módszerekkel kimutatott törvényekkel magyaráz.

Módszertani monizmus: a szociológia, mint társadalom fizika.

A szociológia feladata: a rend és haladás előmozdítása.

Herbert Spencer (1820-1903)

Átvette Conte-tól a szociológiai elnevezést, de nem tekintette magát Conte követőjének. Ő az evolucionista világszemlélet egyik megteremtője úgy, mint Charles Darwin a fajok eredetéről és fejlődéséről. Spencer az antropológiából vett példákkal ábrázolja a társadalmi formák, szokások, eszmék, intézmények változását. A társadalom, mint organizmus.

Emile Durkheim (1858-1917)

A társadalmi tények fogalma:

Olyan dolgok, normák, gondolkodásformák, érzelmek, jogszabályok, intézmények, amelyek az egyén tudatán kívül léteznek, de az emberek viselkedését befolyásolják, szabályozzák.

Anómia elmélete: elkezdenek kételkedni a szabályok, normák értékben (pl. vallás, forradalom). Nagy változások következtében elbizonytalanodunk, nem követjük a normákat, nem bízunk benne. Ezt a személet módot alkalmazta „Az öngyilkosság” c. könyvében (az öngyilkosságokat a társadalmi normák meggyengülésében vélte felfedezni)

Mechanikus és organikus szolidaritás: szokás irányít minket, társadalmi munkamegosztás.

Összehasonlító módszer alkalmazása: Tapasztalatokat szerzünk a minket körülvevő dolgokról, jelenségekről, folyamatokról és ezeknek a tapasztalatoknak az általánosításával, a közöttük lévő összefüggések kiderítésével megalkotjuk a körülöttük lévő világ gondolati modelljét, amely segít minket a környezetünkhöz való alkalmazkodásban (Arisztotelész, Galilei).

A szociológia kezdete Magyarországon

A XX. sz. elejei megszületése után háromszor kellett szinte a semmiből újjászületnie, háromszor törte derékba a történelem.

A polgári köztársaság, majd a Tanácsköztársaság, 1945 után társadalomkritikus szociográfia elhallgattatása.  1950 ELTE Szociológiai Tanszék feloszlása, Szalai Sándor letartóztatása. Mind három esemény után megszűnt a szociológia kutatás és oktatás.

A 70-es években kezdték ismét a társadalmi problémákat vizsgálni és ennek alapján társadalmi reform-megoldásokat megfogalmazni. (Litvan-Szűcs 1973). Elméleti háttere a marxizmustól a Spencer-féle liberalizmusig terjed, politikai állásfoglalása a kommunista mozgalomtól a polgári liberális baloldalig. A csoport vezetője (Jászi Oszkár) inkább politológus, mint szociológus, a Monarchia politikai erőiről és a nemzetiségi viszonyokról írt elemzései igen fontos szociológiai felismerést tartalmaz.

Szabó Ervin marxista nézőpontú társ. történész, 1948-49-es forradalom társadalmi és partharcairól ír.

Braun Róbert: faluszociológiai vizsgálatai

Leopold Lajos: presztízsről írt könyve

2.      A társadalmi valóság megismerésének szociológiai lehetőségei

Alapvető szociológiai szemléletmódok: harmóniaelmélet, konfliktuselmélet, interakcionista megközelítés. M. Weber: a társadalmi cselekvés tana, a megértő szociológia és ideáltípus lényege. Módszertani dualizmus. Az emberi cselekvés teleológikus jellege. Társadalmi törvényszerűségek. A társadalmi cselekvés tipológiája. Racionalitás Webertől Habermas-ig.

Max Weber (1864-1920) német

Úgy vélte, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálatában helye van az oksági elnevezés az általános összefüggések keresésében.

Ideáltípus: gondolati konstrukció.

Genetikus (az okok közül kiválasztani, aminek jelentőséget tulajdonítunk, ami generálta, létrehozta.

-         utópisztikus: ha feltételezem, hogy adott körülmények között az egyén minden lépése racionális, ideáltípusokat képezhetek. Az ideáltípus megmutatja, hogy hogyan működne a társadalom vagy annak valamely része akkor, ha benne részt vevő egyének minden cselekvése racionális. Az ideáltípus olyan absztrakció, amely a jelenség legáltalánosabb jegyeit sűríti.

-         bürokrácia: az uralom típusai, a társadalmi cselekvés ideáltípusai.

Cselekvés: ha a viselkedéshez szubjektív értelmet kapcsolunk.

Társadalmi cselekvés: ha számot vetünk mások viselkedésével – ez képezi a szociológia tárgyát.

Max Weber cselekvés tipológiája:

Max Weber cselekvés tipológiája

Célracionalista cselekvés: ha az egyén racionális célt választ és kalkulálja a következményeket, pl. munkafolyamat

Értékracionalitás cselekvés: amelyet valamilyen magatartás önértékébe vetett hit határoz meg: etikai, esztétikai, vallási cél. A cselekvést nem külső siker motiválja, maga a cselekvés válik értékké, pl. mártír

Affektív cselekvés: amelyet érzelmi állapotok határoznak meg.

Tradicionális cselekvés: mechanikus cselekvés, amelyet a szokások irányítanak, pl. köszönés

Az emberi cselekvést teleologikus determináció jellemzi, az ember célkitűző, célmegvalósító lény. Érzelmek, értékek, célok közrejátszása miatt törvényszerűségek vannak, valószínűsíthetők bizonyos feltételek megléte esetén.

Módszertani dualizmus, sztochasztikus t-k.

Alapvető szociológiai szemléletmódok:

I. Harmóniaelmélet (Strukturalista- funkcionalista) R. Merton, T. Parsons

1.      A társadalom az elemeknek viszonylag állandó, stabil struktúrája

2.      Minden társadalom az elemek jól integrált struktúrája

3.      Minden elemnek funkciója van a társadalomban, mint rendszernek a fennmaradásához.

4.      Minden funcionáló társadalmi struktúra a tagok közötti értékkonszenzuson alapul.

Kulcsszavak: integráció, stabilitás, kölcsönös függés, egyensúly, értékkonszenzus.

Az egyenlőtlenség forrása a társadalom normarendszere.

II. Konfliktuselmélet (Georg Simmel, K. Marx, R. Dahrendorf)

1.       Minden társadalom minden pillanatában változik, a társadalmi változás mindenütt jelenlévő.

2.       Minden társadalom minden pillanatában a nézeteltérés és konfliktus szimptómáit mutatja, a konfliktus mindenütt jelen van.

3.       A társadalomban annak minden eleme hozzájárul a társadalom bomlásához és változásához.

4.       Minden társadalom tagjai egy részének mások feletti erőszakán alapul.

Kulcsszavai: érdek, hatalom, uralom, konfliktus, harc, kényszerítés)

III. Interakcionalista (G. H. Mead, Ervin Goffmann) Mikroszint

A tagok face to face kapcsolata, megegyezések kialakítása az elvárt viselkedésről. (megegyezés, szimbólum, értelmezés)

3.      A szocializáció

Mi a szocializáció: Kultúra és szocializáció. A szocializáció biológiai alapjai. A társadalmi tanulás módjai: kondicionálás, utánmodellezés és identitás-felvevés. A szocializáció két ideáltípusa: elnyomó és résztvevő szocializáció. A társadalmi én. Szocializációs elméletek.

Szocializáció:

Az a folyamat, amelynek során az egyén elsajátítja valamely társadalmi csoport kultúráját és felnő azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyek leendő státuszaiban várnak rá.

Szocializácó:

A társadalmi lénnyé válás folyamata, személyek közti interakción alapuló tanulási folyamat, amelynek révén elsajátítják a társadalmi együttélés szabályait, kialakítjuk céljainkat, törekvéseinket és megteremtjük önazonosságunkat. (Egész életén át tartó folyamat.)

A szocializáció biológiai alapjai:

-         az ösztönök hiánya

-         a gyermeki függőség hosszú ideje

-         tanulásra való képesség

-         a nyelvi kommunikációra való képesség

Kultúra

Amit egy nép történelme során létrehozott, amivel a természettől kapott adottságait, képességeit kiegészítette, és amit generációról generációra továbbad. Mindaz, amit nem a természet, hanem valamely emberi közösség alkotott.

Összetevői:

-         nyelv (gondolkodás és kommunikációs eszközök)

-         technika (termelőeszközök, ruházat, lakás)

-         viselkedés minták (érték, norma, szokás)

-         intézmények (családi élet, rokonság, törvények, társadalmi rend)

-         tudás (ismeret, hiedelem, vallás, tudomány)

-         művészet (mondák, zene, tánc, dalok)

Szubkultúra.

Elfogadjuk, de kicsit azért eltérünk.

Etnocentrizmus:

Egy másik kultúra szokásait, értékeit, meggyőződéseit a saját kultúránk szemszögéből ítéljük meg. (Általában leértékeljük. Barbár, primitív, stb.)

Társadalom:

Azoknak az embereknek az önálló csoportja, akik közös területen élnek, közös kultúrával rendelkeznek, és ezt a kultúrát átadják azoknak, akik ebbe a csoportba születtek, illetve akiket ide befogadtak.

A társadalmi tanulás módjai:

-         kondicionálás (rutincselekvések megalapozása, autóvezetés

-         modellkövetés (Csodált, szeretett vagy félt személy modelljének követése utánzással (külső jegyek átvétele) vagy azonosulással (általános érték) (indíték: szeretet, státuszirigység, félelem, kisebbrendűségi érzés)

-         identitás-felvevés (internalizáció) Átvesszük és bensőnkké váltjuk környezetünk tudását, mintáit, szabályait, szempontjait. Te fiú vagy. Elfogadom a címkét, megfigyelem és megtanulom a fiúk viselkedését. Közben kondicionálás: a konform viselkedés megerősítése, a deviancia helytelenítése. A folyamat kétoldalú, amelynek révén átalakulhatnak a szerepek és értékmintázatok, ami magyarázza a kreatív, nonkonform viselkedést.

Elnyomó és résztvevő szocializáció

A két típus főbb jellemzői

ELNYOMÓ	RÉSZTVEVŐ
A rossz magatartás büntetése	A jó magatartás jutalmazása
Anyagi jutalmak és büntetések	Szimbolikus jutalmak és büntetések
A gyermek engedelmessége	A gyermek önállósága
Nem verbális kommunikáció	Verbális kommunikáció
Parancsszerű kommunikáció	Interakciószerű kommunikáció
Szülőközpontú szocializáció	Gyermekközpontú szocializáció